Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

Bevezetés

gében egyezően mondta el a történetet Gyenes Pálnak,25 még szorosabban követve az akkor vallottakat, mint Gyáni Imre 1989-ben. (M. Kissék ismerték Molnár interjúját, de érdemben nem foglalkoztak vele, legfőbb megállapításait mindössze egy lábjegyzetben összegezték, azokat ellentmondásosnak, Molnár emlékezetét pedig pontatlannak nevezve.26) Ha azonban a két kutató helytálló megállapításra jutott a Tóth Ilona-perrel kapcsolatban (megítélésem szerint ez történt), akkor nem csupán pontatlannak, hanem hamisnak kell tekinteni Molnár visszaemlékezésének legalábbis azt a részét, amely a Kollár-gyilkosságról és a perről szól. A Mérei Ferenc és társai perét újranyomozó Gál Éva pedig arra a megállapításra jutott, hogy a vádlottak nem folytattak szervezkedést, és Méreinek még abban a laza baráti körben is nagyon esetleges és semmiképpen sem meghatározó szerepe volt, amelyet szervezkedés címén bíróság elé állítottak. „Mérei maga a vezetői minősítést sem a vizsgálat lezárásakor, sem az ügyészségi kihallgatáson, sem a bíróság előtt nem fogadta el, évtizedekkel későbbi visszatekintésében azonban már maga is úgy látta, hogy vezető szerepet játszott ebben a szervezkedésben.”27 Ez pedig felveti annak eshetőségét, hogy módosítani lehet a megállapítást, ami Gyáni állításából levonható: nem szükségszerű, hogy kizárólag emlékezéstechnikai oka legyen az ötvenhetes történetek és a rendszerváltozás idején vagy óta készült visszaemlékezések lényegi azonosságának. Fennállhatnak - netán előáll- hattak - olyan körülmények, amelyek hatására az emlékező célszerűnek látja az ötvenhatos történet felidézése helyett megismételni az ötvenhetest. A perekből kibomló és a visszaemlékezésekben elmondott történetek egybehangzása tehát nem csupán arra alkalmas, hogy hitelesítse az ötvenhetes történeteket, hanem arra is, hogy kételyeket ébresszen a későbbi, rendszerváltozás-kori vagy az utáni visz- szaemlékezésekkel szemben.

M. Kiss és szerzőtársa úttörő jelentőségű könyve után két kismonográfia is megjelent, amelyek hozzá hasonlóan nem torzításnak, hanem alapvetően hamisnak láttatják a vizsgált perben fennmaradt történetet. 2008-ban megjelent dolgozatomban arra jutottam, hogy Jankó Piroska (akit Papp József ezredes gyilkosaként állítottak bíróság elé, akit az a rémtörténet tett hírhedtté, hogy kivágta az ezredes szívét) október 30-án valószínűleg ott volt a Köztársaság téren a Papp ezredes holttestét gyalázó és bántalmazó csoportosulásban, de a terhére rótt cselekményeket nem követte, nem követhette el, őt a bíróság hamis vádak és bizonyí25 1956-os Intézet, Oral History Archívum (továbbiakban OHA), 492. Interjú Molnár Józseffel. 1992-ben készítette Gyenes Pál (továbbiakban: 492. Molnár József...).

26 Kiss-M. Kiss, 2007, 246.

27 Gál, 2009, 55.

17