Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

Bevezetés

tékok alapján ítélte el, a perben felvett tényállás nem a történtek rekonstrukciója, az ötvenhetes történet nem is hasonlít az ötvenhatosra.28 2009-ben pedig Gál Éva jutott arra az eredményre, hogy noha a vádlottak többé vagy kevésbé ismerték egymást, tehát alkalmanként találkoztak és beszéltek egymással, őrizetbe vételük idején semminemű szervezkedést nem folytattak, a terhűkre rótt cselekményt nem követték el, az ítéletben bizonyítottnak tekintett tényállás nem a valóban történtek rekonstrukciója.29

1990 óta számos per volt vizsgálat tárgya. Egyetlen egy sem hozott olyan eredményt, amely szerint a vádlottak elkövették, és úgy követték el a vád tárgyává tett cselekményt, ahogy az a büntetőeljárásban bizonyítást nyert. A Nagy Imre-pert Kende Péter és munkatársai már 1958-ban a sztálini „látványperek” utódjának ítélték.30 Ezt később minden lényeges kérdésben megerősítette Rainer M. János, Huszár Tibor és Dörnbach Alajos.31 Jobbágyi Gábor öt ügyet vizsgált (Dudás József és Szabó János, Földes Gábor és társai, Mansfeld Péter és társai, Szirmai Ottó és társai, Fáncsik György és társai), mindegyikről azt állapította meg, hogy konstruált, koncepciós eljárás volt.32 Az általa is vizsgált Földes Gábor-perrel kapcsolatban ugyanerre jutott Kahler Frigyes és M. Kiss Sándor.33 Jobbágyi többször írt a Tóth Ilona-perről, az ítéletben rögzített tényállást (annak Tóth Ilonára vonatkozó részét) mindannyiszor teljességgel hamisnak nevezte.34 Borvendég Zsuzsanna Tumbász Ákos ügyéről állapította meg, hogy azt a politikai rendőrség konstruálta.35 Berger Sándor és társai peréről én mutattam ki, hogy a vádak egy része a valóban megtörténtek felismerhetetlenné torzításán alapult, más részük teljességgel légből kapott volt.36 Tyekvicska Árpád szerint Pálinkás Antal őrnagy pere színjáték volt, Kahler Frigyes szerint pedig koncepciós eljárás a Veszprém Megyei Forradalmi Tanács vezetőit elítélő Brusznyai Árpád és társai per.37

28 Szakolczai, 2008b.

29 Gál, 2009.

30 Kende és mások, 1989, 3-5.

31 Rainer, 1999.; Huszár, 2003.; Dörnbach, 2008.

32 Jobbágyi, 1998.

33 Jobbágyi, 2006, 231-282.; M. Kiss-Kahler, 2002, 224-271.

34 Jobbágyi, 2006.; Jobbágyi, 2007.

35 Borvendég, 2002.

36 Szakolczai, 2002.

37 Tyekvicska, 1994.; Kahler, 2001.

18