Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.2. Koncepciós ügyek labirintusa

lőtték. Pedig megoperálták, miután a hasi röntgen igazolni látszott elbeszélését, a felvétel szerint ugyanis „a bal csípőtányér vetületében golyóámyék van”. De a műtét során sem a lövedéket nem találták, sem annak nyomát, sem a kimeneti nyílást. „A hasüregben lövési sérülésnek nyoma sincs. [...] a hasüregben váladék nincs. Többszöri [kiemelés tőlem — Sz. A.] gondos exploratio [vizsgálat] után sem találva semmit, a hasat rétegesen raktuk.” Nyilvánvaló, hogy Jagicza úgy tudta, hogy hasba lőtték, másként nem operáltatta volna meg magát. Úgy emlékezett, hogy két sebesülése, keze átlövése és hasi sérülése egy időben történt, így mondta el Kelemen Endre bírósági orvosnak is: „Lövés után a bal keze rendellenesen megtört, lelógott és megdagadt, mellkasában, hasában rendkívüli fájdalmat érzett, eszméletét nem vesztette el”.612 De mégsem lőtték hasba, amit a többszöri orvosi beavatkozáson túl más is bizonyít.

Hasi sérülése az őt operáló orvos szerint három centiméteres volt. Alakját a jelentés nem rögzíti, így csak a mérete alapján lehet következtetni a sebesülés módjára. Az 1956-ban Magyarországon használt kézifegyverek közül az úgynevezett Makarov pisztolynak volt a legnagyobb az űrmérete, abba 9 milliméter átmérőjű lövedék illett. Lukácsnak állítólag TT-pisztolya volt, az 7,62 milliméter átmérőjű töltény kilövésére volt alkalmas. Ugyanekkora volt az űrmérete a felkelők által használt többi kézifegyvernek, legyen az puska, géppisztoly vagy géppuska.613 Ezekből leadott lövés tehát nem okozhatott akkora sebet, mint amekkorát a kórházi orvosok megállapítottak, márpedig egy egy centiméternél kisebb (7,62 milliméteres) sebet kizárt, hogy sebészek három centisnek láttak volna. Laurenszky Ernő munkája szerint egyetlen olyan, 1956-ban használatos fegyver van csak, amely megközelítőleg akkora sebet tud ejteni, mint amekkora Jagicza hasi sérülése volt: a 45 milliméteres légvédelmi gépágyú, ám kizárt, hogy Lukács egy méterről gépágyúval lőtte volna hasba Jagiczát, aki eszméletén maradt, és vért sem sokat vesztett.614 Mivel az orvosok nem találtak semmilyen lövésre utaló nyomot,615 kijelenthető, hogy Jagiczát nem hasba lőtték, hanem hasba szúrta valaki. (A kórházi jelentés ezen passzusa miatt kerülhetett a történetbe a tőr, ám végül nem lett rá szükség.) Márpedig mind Jagicza, mind Lukács és Mátéffy

612 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Kelemen Endre szakvéleménye a Budapesti Fővárosi Ügyészségnek (továbbiakban BFÜ), 1957. január 31.

613 Laurenszky, 1995, 26-30.

614 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Jagicza László sebészeti kórlapja, 1956. december 17.

615 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Jagicza László kórházi zárójelentése, 1957. január 7.

166