Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

Bevezetés

„ Gyöngyöm-kalárisom,

hát miolta akasztják a tettest? ”

(Weöres Sándor:

A kétfejű fene vad avagy Pécs 1686-ban)

Bevezetés

Mióta az 1956-os forradalomnak és szabadságharcnak létezik történeti irodalma, alig született olyan írás, amely ne támaszkodna a forradalomra következő megtorlás pereinek irataira. Már a Fehér könyvek, első kötete, amely még jóval a megtorlás kezdete1 előtt, 1956. december 5-én jelent meg, merített a rendőrségen (vagy határőrségen, karhatalmi parancsnokságon stb.) készített jegyzőkönyvekből: ilyen forrásból kerülhetett a kötetbe a csak monogrammal jelölt Sz. E. története ávósok kivégzéséről.2 A második kötetben pedig már megjelentek a megtorlás révén közismertté vált személyek és történetek is (Szabó bácsi, Kollár István állítólagos meggyilkolása3), sőt, a brosúra több - nyilván kihallgatásokon alapuló - rendőri jelentést, jegyzőkönyvrészletet, valamint teljes tanúkihallgatási jegyzőkönyveket is tartalmaz.4 A későbbiekben is alig készült olyan munka, amely az 1956-ban történtek rekonstrukciójához ne merítene a megtorlás irataiból. Azok szinte kizárólagos forrásai voltak a Kádár-kor ellenforradalomtörténet-írójának, Hollós Ervinnek, aki a megtorlás éveiben a politikai rendőrségnek azt az osztályát vezette - belsőreakció-elhárítás -, amely az ügyek előkészítésében (sőt, gyakran készítésében) meghatározó szerepet játszott. Magától értetődik, hogy a Kádár-kor hivatalos történészei az ellenforradalmárok bűneit feltáró büntetőeljárások irataiból írták meg az ellenforradalom történetét, de a periratok a rendszerváltozás után is megőrizték kivételezett helyüket: azokat a forradalom legfőbb forrásainak tekintik, és akként használják.

1 A megtorlás kezdetét 1957 tavaszára datálom. Lásd Szakolczai, 2008a.

2 Fehér könyv, I. 1956,28.

3 Fehér könyv, II. 1957, 31-35, 38-39.

4 Fehér könyv, II. 1957, 55-85.

11