Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

Bevezetés

Ebben egyetért két amúgy meglehetősen különböző történész, M. Kiss Sándor és Gyáni Gábor. M. Kiss így ír: „A forradalom történetének leggazdagabb forrásanyagát kétségtelenül a belügyi és igazságügyi szervek által képzett iratok: kihallgatási jegyzőkönyvek, rendőrségi és ügynökjelentések, a nyomozó szervek által készített összeállítások és a bírósági iratok képezik.”5 Gyáni Gábor szerint „a megtorlás során, a megtorlás eredményeként, vagyis a felelősségre vonás során keletkezett dokumentumok alkotják ötvenhat történeti elbeszélésének az egyik legfontosabb forrásanyagát: mindenekelőtt a peranyagok, illetve a rendőrségi kihallgatási jegyzőkönyvek.”6 1990 óta alig született olyan, a forradalom mégoly specifikus részét tárgyaló munka, amely legalább részben ne épített volna a peres iratok által kínált információkra. így volt ez már akkor is, amikor a Történeti Hivatal (azóta Allambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára) felállítása előtt még csak a bírósági iratok (az ott keletkezett, illetve a bíróságnak megküldött nyomozati és ügyészségi iratok) voltak kutathatók, de a belügyben visszatartott nyomozati iratok - csekély kivétellel - még nem álltak rendelkezésre. Még Ripp Zoltánnak alapvetően egyetlen levéltári forrásegyüttesre, a pártközpont irataira épülő, az ötvenhatot kutatók számára megkerülhetetlen munkája is tartalmaz hivatkozásokat peres iratokra.7 Ezeket a forrásokat az egyes szerzők persze nem azonos mértékben használták. Vannak a forradalomnak olyan területei, amelyekről viszonylag bőséggel állnak rendelkezésre egyidejű források (leginkább az MDP, valamint egyes munkástanácsok és forradalmi tanácsok működése), de pusztán a primér források alapján ezekről is csak töredékes kép rajzolható, a teljesebb rekonstrukcióhoz szükség van a periratokból, netán még későbbi visz- szaemlékezésekből nyerhető információkra. Vannak azonban olyan mozzanatok, elsősorban a fegyveres és fegyvertelen tömegakciók, amelyekről alig vannak egyidejű források. Ezek kutatása elképzelhetetlen a periratokba kényszerített elbeszélések használata nélkül.

A periratok tehát szükségesek ötvenhat megismeréséhez. De mintha elfelejtődött volna, hogy egy először (Nyugaton) 1958-ban megjelent könyv kétséget kizáróan bizonyította, hogy a megtorlás egyik legfontosabb perében, a Nagy Imre- perben feltárt tényállás minden elemében hamis.8 De azóta sem született irányadó munka a periratok ötvenhatra vonatkozó történeti forrásértékéről, használhatóságuk metodológiájáról. Ellenkezőleg. Mintha sajátos ellentmondás feszülne a

5 Kiss-M. Kiss, 2007, 83.

6 Gyáni, 2008, 274.

7 Ripp, 1997, 173, 187, 192, 306, 312.

8 Kende és mások, 1989.

12