Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.1. A Tóth Ilona-vita

nyét mégsem publikálta, noha a Libri Könyvkereskedelmi Kft. honlapján sokáig nyoma volt Ördögi körökbe zárva. Adalékok Tóth Ilona és társainak peréhez című könyvének, amely azonban mégsem jelent meg. Pedig Gyenes már 1992-ben hetven gépelt oldal terjedelmű tanulmányban foglalta össze kutatási eredményeit. Annak ellenére, hogy írása végén nagyon markáns, egyértelmű állítást tett az általa koncepciósnak nevezett ügyről,322 ahhoz sem járult hozzá, hogy a szövegből engedélye nélkül idézzenek. (Mivel 1993-ben egy vele készült interjúban, majd 2000-ben egy országos napilap hasábjain közzétett írásával hozzászólt a Tóth Ilona-vitához,323 okafogyottnak látom 1992-ben tett kikötését, különös tekintettel arra, hogy megjelent szövegeiben fenntartotta és megerősítette, amire 1992- ben jutott.) Kéziratban maradt munkájának eredményei így máig nem kerültek a nyilvánosság elé, sőt, szakmai körökben is ismeretlenek maradtak, noha Gyenes már 1992-ben számos olyan megállapításra jutott, amelyet utána más kutatók megerősítettek (a nyilvánosság számára feltártak), sőt, olyanokra is, amelyekkel véleményem szerint meghaladt egyes későbbi eredményeket. Gyenes ugyanis nemcsak azt állította már 1992-ben, hogy a Tóth Ilona-pemek a Kollár-ügyet tárgyaló része koncepciós volt, hanem azt is, hogy Tóth Ilonáék Kollár Istvánt nem ölték meg, következésképpen „Tóth Ilona, Gyöngyösi Miklós, Gönczi Ferenc ártatlanok. Egy politikai koncepció áldozatai. [...] mindhárman ártatlanok Kollár István brutális meggyilkolásában [kiemelések az eredetiben - Sz. A.].”324 Gyenes nem a vádlott-társak rovására próbálta tisztázni Tóth szerepét - amit Eörsi László indokoltan ró fel a Tóth Ilona ártatlanságát hangoztatóknak325 -, hanem azonosan kezelte azokat, akiket 1957-ben különválasztott a hivatalos és kötelező verziót elutasító vélekedés. Nem zárta ki annak lehetőségét, hogy ha nem is Kollárt, de a vádlottak mégis megöltek valakit, ezt azonban valószerűtlennek tartotta. Az viszont tény, hogy a per Kollár Istvánnak Tóth Ilona, Gönczi Ferenc és Gyöngyösi Miklós általi meggyilkolását igyekezett bizonyítani, következésképpen egy másik áldozat sérelmére esetleg elkövetett, értelemszerűen másik bűncselekményre akkor semmilyen bizonyíték nem volt, és ma sincs. Amennyiben tehát Gyenes megállapítása helytálló, és Tóth Ilonáék nem vétkesek Kollár meggyilkolásában, akkor mindannyiukat ártatlannak kell tekinteni a gyilkosság bűncselekményében, hiszen mindenki ártatlannak tekintendő, amíg bűncselekménye nem nyer egyértelmű bizonyítást.

322 Gyenes, 1992, 65.

323 Köztársaság, 1993. 1. sz.; Gyenes, 2000.

324 Gyenes, 1992, 66-67.

325 Eörsi L., 2003, 226.

95