Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.1. A Tóth Ilona-vita

Dolgozatából kitűnik, hogy a kutatás kezdetén felállított munkahipotézisében Gyenes nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy Kollárt valóban megölték. Erre mutat, amit a forradalomról általában, és még inkább a forradalom leverését követő ellenállásról írt: „a forradalom nem ünnepi beszéd egy napfényes délelőttön, nem zászlólobogás a tavaszi szélben, s főként nem patyolattiszta kezek barátságos integetése, hanem esetenként véres és szörnyű események sorozata.”326 Nem tartotta tehát sem elképzelhetetlennek, sem eleve elítélendőnek, ha a forradalom harcosai céljaik érdekében olyan cselekményeket követnek el, amelyek normális, békés viszonyok között bűncselekmények. Ez szerinte különösen érvényes a forradalom leverését követő napokra, amikor „az utca eluralkodik a politikai ellenállásban”,327 a harcosok elvesztik vezetőiket, „űzött vaddá válnak, akikre nincs vadászati tilalom”. Nem látta tehát eleve lehetetlennek, hogy a vádlottak elkövették a terhűkre rótt cselekményt: űzött vadként, a gyanakvás mindenre ránehezedő légkörében, önmaguk vagy az ellenállás védelmében megölték azt, akit ellenségnek véltek. Az iratok megismerése után azonban elvetette ezt a lehetőséget.

Azt, hogy Tóth Ilona és vádlott-társai ártatlanok voltak a terhűkre rótt bűncselekményben, Gyenes négy szimptómára alapozta. Észrevette, hogy feloldhatatlan ellentmondás van a bíróság által leírt cselekmény meghatározó részleteinek, valamint a rendőrségi vizsgálatnak (tehát a Kollár- és a Tóth Ilona-ügynek) a kronológiájában. Két alkalommal is jelentős hiátus van a viszonylag rövid idő alatt lezajló bűncselekmény időrendjében. Kollár nőismerőse, Polgár Erzsébet szerint a férfit délután öt órakor hurcolták el a Domonkosba.328 A vallomások többsége szerint hozzávetőleg este nyolc órakor ölték meg, majd éjfél és hajnali két óra között temették el a kórház melletti templom kertjében.329 Eszerint Kollár közel három órát töltött élve, majd legalább négyet holtan a Domonkosban.330 Ezzel szemben a vádlottak - egymással egyező - vallomása szerint ők rögtön beérkezése után, viszonylag gyorsan megölték, a tetemet kivitték a folyosón lévő vécébe, majd elásták. A jegyzőkönyvek — feltehetően nem véletlenül — meglehetősen homályosak az időpontok vonatkozásában, az azonban tény, hogy sem a rendőrségen, sem a bíróságon nem vallotta senki a vádlottakon kívül, hogy Kollárt a Domonkosban

326 Gyenes, 1992, 41.

327 Gyenes, 1992, 42. Innen a következő idézet is.

328 Gyenes, 1992. 49.

329 Gyenes, 1992, 54.

330 A Tóth llona-ügy készítőinek az okozott zavart, hogy mivel töltsék ki az időt. A Sofri-ügy rendezőinek éppen ellenkezőleg, túl hosszú cselekményt kellett belezsúfolniuk néhány percbe. Ginzburg, 2002, 32.

96