Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.1. A Tóth Ilona-vita
„filling in of documentary gaps, due to a lack of documentation, with the use of elements taken from the larger context ”315 3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) 3.1. A Tóth Ilona-vita Ötvenhat, a forradalom szereplői, netán ötvenhét, vagyis a megtorlás áldozatai közül talán csak Nagy Imre és Bibó István utóélete elevenebb, mint Tóth Ilonáé. Az 1956-ban huszonnégy éves lányt, az orvosi egyetem végzős hallgatóját két vádlott-társával, Gönczi Ferenccel és Gyöngyösi Miklóssal együtt 1957 tavaszán ítélte halálra a Fővárosi Bíróság. Az ítélet szerint 1956. november 18-án ők hárman, miközben a Tóth Ilona vezette Domonkos utcai kisegítő kórházban az Élünk című ellenforradalmi újság illegális kiadásáról tárgyaltak két íróval, Gáli Józseffel és Obersovszky Gyulával, két szobával odébb brutális kegyetlenséggel meggyilkoltak egy ávósnak vélt fiatal munkást, Kollár Istvánt. Először Tóth Ilona próbálta injekció beadásával megölni, majd Gönczi taposta a nyakát, végül Tóth egy bicskával szíven szúrta. Miután a Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta ítéletüket, június végén felakasztották őket. Nyolc vádlott-társukat különböző hosszúságú börtönbüntetéssel sújtották. Másodfokon halálra ítélték Gálit és Obersovszkyt, valamint Kovács Ferencet, aki ellen egy másik gyilkosság miatt emeltek vádat, de a két író az Elnöki Tanácstól kegyelmet kapott. Annak ellenére — vagy talán éppen annak okából hogy a vádlottak a rendőrségi vizsgálat során beismerték a gyilkosságot, és részletes feltáró vallomást tettek róla, amit a külföldi sajtó előtt is nyilvános bírósági tárgyaláson fenntartottak, történetüket, vallomásaik valóság- tartalmát már akkor sokan kétségbe vonták (itthon csak titokban), az ítéletet igazságtalannak, Tóth Ilonát pedig ártatlannak tartották. A bíróság által egyaránt gyilkosnak tekintett három fővádlott utóélete tehát már 1957-ben más pályán indult, ugyanis nincs nyoma, hogy lett volna a medika egyetemi társaihoz hasonló olyan szükebb közösség, amely hozzá hasonlóan ártatlannak tartotta volna Gönczit, illetve Gyöngyösit. Az ő ártatlanságát vallók szemében 1990 után is kézenfekvő 315 Ginzburg, 2002, 114. 91
