Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

2. Leszámolások - 2.4. A bíró és a történész (A Sofri-ügy, egy olasz eset)

len tanúk vallomásaitól, de ezekben az esetekben a bíróság rendre az övét fogadta el, a tanúkat összezavarva, hiteltelenné, néha nevetségessé téve.301

Ginzburg számos olyan jelet gyűjtött össze, amelyek egyenként is, de együtt különösen alkalmasak kételyt ébreszteni a büntetőeljárás szakszerűségével szemben, sőt, megengedik a feltételezést, hogy szándékosan konstruáltak a valóságnak nem megfelelő tényállást. Erre alkalmas jelnek tekinti, ha a vád bizonyítására tárgyi bizonyítékok nem, csak vallomások állnak rendelkezésre - különösen ha lett volna lehetőség tárgyi bizonyítékokat beszerezni, de ehelyett megsemmisítették őket. Azt, ha komolyan felmerül annak lehetősége, hogy vallomását a vád tanúja rendőrségi fenyegetésre, netán zsarolásra tette, esetleg vallomását együtt ötölte ki tanú és vizsgáló. Ha az eljárás valamelyik szakaszában nem jegyzőkönyvezik a kihallgatásokat, vagy azok nem kerülnek a bíróság elé, hiszen a szervek elsődleges feladata és érdeke, hogy bizonyítsák a feltételezett bűnelkövető bűnösségét, ami nem lehetséges bizonyító erejű dokumentum nélkül.302 Növelik a gyanút a vizsgálattal szemben annak látszólag logikátlan lépései. Ha a bíróság valamely fontos körülményre olyan tanúkat is meghallgat, akikkel a vizsgálati szakban nem készült jegyzőkönyv (akár kihallgatták őket, akár nem látták szükségét kihallgatásuknak). Gyanúra okot adó jel, ha a tanú tagad vagy elhallgat fontos részleteket, különösen, ha azokat sem a vizsgálat, sem a bíróság nem firtatja. Ha sem a vizsgálat, sem a tárgyalás nem törekszik fontosnak látszó szereplő azonosítására, felkutatására és kihallgatására, vagyis elmarad egy fontos személynek vagy ilyen személy szerepének a tisztázása.303 És ennek fordítottja: ha a vizsgálati szakban összeálló történet egy fontos szereplőjét később háttérbe vonják, majd teljesen kivonják a cselekményből, ez ugyanis azt mutatja, hogy a vizsgálat során konstruált történet hamis elemet vagy elemeket tartalmazott.304 Ha a bíróság eltér az in dubio pro reo elvétől, és olyan állítást tesz, amelyet a felvett bizonyítékok nem támasztanak alá kellőképpen. Ha az egyes részleteket csak önmagukban vizsgálják, de elmulasztják őket összevetni egymással, elmulasztják azok kontextualizálását. Ha a tárgyalás során fontos körülmény merül fel, és azt a bíró figyelmen kívül hagyja, sőt, törekszik jelentéktelennek vagy nem létezőnek mutatni.305 Ha a tárgyaláson kiderül, hogy a vizsgálati szakban felvett jegyzőkönyv nem a tanú vallomását tartalmazza, hanem azt, amit kihallgatásakor a szájába adtak, és a bíróság nem firtatja ennek

301 Ginzburg, 2002, 82-87,91-92.

302 Ginzburg, 2002, 39-41.

303 Ginzburg, 2002,48, 77, 94.

304 Ginzburg, 2002, 25-28.

305 Ginzburg, 2002,49-50.

87