Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

2. Leszámolások - 2.3. The Show Must Go On (Mérei Ferenc és társainak pere)

rendőrség tudomására jutott ügyből koncepciós per lett.267 Koncepciós, mert az eljárás Gál Évától feltárt elsődleges célja ezúttal sem egy bűnösnek tekintett cselekmény elkövetőinek megbüntetése volt, az eljárást csak eszközként használták egyéb, az igazságszolgáltatáson kívül eső célok elérése érdekében.

1957. november közepén a nyomozók Kosáry Domokos 1956-os gyűjteményében megtalálták a Hungaricus című pamfletét.268 Kosáry erre vonatkozó vallomásában két, Nagy Imre hívévé vált kommunista értelmiségi, Litván György és Fekete Sándor neve szerepel.269 A nyomozók számára nyilvánvaló volt, hogy bűncselekmény történt, hiszen a cikksorozat maró gúnnyal támadta a szovjet típusú kommunizmust és a korai Kádár-rendszert. A bűntény könnyen felderíthetőnek látszott, hiszen a látókörükbe került két személy, akik legalább a terjesztésben közreműködéssel gyanúsíthatok voltak, és nem volt kétséges, hogy rajtuk keresztül eljutnak a szerzőhöz is. Az ügy tehát gyorsan megoldható lett volna, de nem kecsegtetett nagy eredménnyel, hiszen a rendelkezésre álló adatok csak izgatás címén indítható eljáráshoz kínáltak alapot, amely alkalmatlan lett volna arra, hogy megfélemlítse Nagy Imre még szabadlábon hagyott értelmiségi híveit, „a »nagyimrés« szervezkedések maradványait”.270 Az ügyet kezdettől kézben tartó Hollós Ervin vezette Belső reakció elleni osztály pedig okkal remélhette, hogy egy szimpla izgatási ügy szereplőjénél nagyobb halat fogott, hiszen a cikksorozat első része sokszorosított formában került a kezükre, míg a második gépiratban, vélelmezhető volt tehát, hogy az elkövetők ellen súlyosabb, szervezkedési vád emelhető, hiszen a gépirat sokszorosítása mögött, mint Tóth Ilonáék esetében is, nyilván egy egész szervezet áll. Érdemesnek látszott nem azonnal lecsapni a bűnösökre, hanem feltárni az összeesküvést, amelynek leleplezése sokkal több hasznot ígért az ügyön dolgozóknak, mint egy izgatási ügy realizálása. Eszerint a majdani vádlottak azért maradhattak még közel egy évig szabadon, hogy abbahagyott, izgatásnak minősülő cselekményükből őrizetbe vételükig folytatott szervezkedési ügyet lehessen konstruálni. Ahogy Pálinkás Antal és Brusznyai Árpád is azért kapott haladékot, mert ismert cselekményük csak a majdani büntetőeljárás alapját adta, amelyre a nyílt vizsgálat megkezdése előtt fel kellett építeni az elérendő célt szolgáló koncepciónak legalább a vázát.

267 Gál, 2009.

268 Hungaricus, 1989.

269 Gál, 2009, 12.

270 Gál, 2009,10.

79