Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
2. Leszámolások - 2.3. The Show Must Go On (Mérei Ferenc és társainak pere)
Gál Éva sem állítja, hogy az általa a per koncepciója atyjának tartott Hollós Ervin fejében rögtön összeállt volna a terv,271 sőt, annak formálódását az operatív nyomozás folyamán lépésről lépésre nyomon követte. Viszonylag kevés konkrétumot közölt ugyan a gyanúsítottakra állított ügynökök jelentéseiről, az azonban így is kiderül, hogy nekik is komoly szerepük volt a koncepció alakításában. Más ügyekből is tudható: az ügynökök - különböző okokból, de egyaránt - érdekeltek voltak abban, hogy hasznosítható jelentéseket adjanak (hacsak nem volt céljuk, hogy kizárassák magukat a hálózatból). Már ezért is igyekeztek kiélezni jelentéseiket, és ezt a hajlandóságukat csak erősítette, hogy az általuk megfigyelte két bűnösnek tekintették már pusztán azon az alapon, hogy meg kellett figyelni őket. Az ávónak, mint ezt többször elismerték, nem sikerült beépülnie a vélelmezett szervezkedésbe, az ügynökök nem tudtak érdemi információkat adni a gyanúsítottak 1957 januárja után is aktívnak vélt ellenséges tevékenységéről. Ezt a hiányt a tudomásukra jutott hírek felnagyításával, a megfigyeltek rosszindulatú jellemzésével és feltételezésekkel pótolták. Igazolni nem tudták, de megerősítették a gyanút, hogy az operatív nyomozás alá vontak továbbra is ellenséges tevékenységet folytatnak. Ezt alátámasztották a nyomozás más eszközei, noha Gál Éva szerint a személyi követéssel, megfigyeléssel „valójában semmi érdemleges, »operatív szempontból értékes« új adatot nem tudtak szerezni”.272 Igaza van abban, hogy az objektív igazság szempontjából a megfigyelés nem hozott többet, mint hogy Litván a Normafánál „órákig sízett, vagy családjával együtt a Pilis hegységbe kirándult”.273 (A természetjárás egyébként a háború előtt kedvelt fedése volt a kommunisták illegális megbeszéléseinek, a Litvánnal szembeni gyanút tehát a párttörténeti brosúrákon iskolázott ávósokban e kedvtelése csak erősíthette.) Valóban csalódást jelentett, ha egy lenyomozott személyről „kiderült, hogy csak egy öreg nagynéniről vagy egy vízvezeték-szerelőről volt szó”.274 Abban azonban nem értünk egyet, hogy kizárólag csak ilyen jelentéktelen információkat eredményezett volna a nyomozás. Gál Éva is elismeri, hogy „a megfigyeltek persze a gyanús baráti kör tagjaival is találkoztak, telefonálgattak egymásnak”.275 Tudja azt is, hogy a belügyesek az előforduló személyeket „kapcsolatinak nevezték mindaddig, amíg az illetőről nem bizonyosodott be, hogy csak egy öreg nagynéni. Ehhez hozzá lehet tenni, hogy a megfigyelt nem beszélgetett a „kapcsolatsával, hanem 271 Gál, 2009, 24. 272 Gál, 2009, 17. 273 Gál, 2009, 16. 274 Gál, 2009, 17. 275 Gál, 2009, 16-17. 80
