Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
2. Leszámolások - 2.2. A párthatározat igazolása (Brusznyai Árpád és társainak pere)
A vádlottak bűnösségének bizonyítására alkalmas vallomások beszerzését megkönnyítették a társadalom fölé emelt párt íratlan elvárásai. Ezt Kahler az igazságügyi miniszter első helyettesének, Réczei Lászlónak a pártközpont adminisztratív osztálya vezetőjéhez, a már említett Kaszás Ferenchez 1958 áprilisában írt levelével illusztrálja. (A példa — az időbeli különbség miatt — nem egészen szabatos, 1957 tavaszán a pártnak még kisebb volt a befolyása.) Réczei arról számolt be, hogy a pártszervezetek felelősségre vonják a párttagokat, ha egy ellenforradalmár ügyében a vádlott számára kedvező vallomást tettek — függetlenül vallomásuk valóságtartalmától —, mert „nem tartják pártszerűnek, hogy párttag ellenforradalmárra kedvező vallomást tegyen”.237 Eszerint legalábbis a párttag tanú számára nem a vallomás igaz volta volt az elsődleges, hanem a párt elvárása. De hibának számított a vádlottakkal való közösségvállalás minden formája. A Mecséri János és társai elleni per tárgyalásán tanúként kihallgatott Róka Mihály vezérőrnagy kezet fogott az első rendű vádlottal, akit személyesen is jól ismert, majd tanúsította, hogy október 30-ig teljesítette a parancsokat, nem tanúsított szovjetellenes magatartást, Esztergomban fenntartotta a rendet, ezért ott a forradalom ellenségének tartották.238 A tanácsvezető feljegyzést készített róla, ellenforradalmi cselekményekkel vádolta, és kitért arra is, hogy tanúként kifogásolható magatartást tanúsított.239 Kahler szerint a rendőrségi vizsgálat két részből állt, az ő megnevezése szerint adatgyűjtő, kronologikus, valamint tematikus-ideologikus szakaszból.240 Az elsőben felvett jegyzőkönyveket sem tekinti mentesnek a torzításoktól, amit mégis inkább a második jellemzőjének tart, amikor döntő részben olyan szövegek kerültek a vádlott vallomásaként jegyzőkönyvbe, amelyek kizárólag a nyomozók érdekét, a bűnösség bizonyítását szolgálták, az ő szemléletüket tükrözték, és sok esetben nemcsak különböztek a vádlott korábbi vallomásaitól, hanem élesen szemben álltak velük.241 Ebben a szakaszban került sor a korábban elmondott cselekmények átpolitizálására vagy élezésére, a cselekmény bűncselekménnyé torzítására. A két szakasz különbségét egyebek mellett Brusznyainak a nemzetőrség felfegyverzéséről, illetve annak a november 4-i harccal való összekapcsolásáról tett vallomásaival szemlélteti. Miután az adatgyűjtő, kronologikus szakasz végén sikerült tőle 237 Kahler, 2001, 164. 238 HL, XI.22. 031/1958. Mecséri János és társainak pere. Róka Mihály vezérőrnagy tárgy, jkv., 1958. július 25. 239 Uo. Mátyás Miklós hadbíró jelentése Róka Mihály ügyében, 1958. augusztus 22. 240 Kahler, 2001, 137. 241 Kahler, 2001, 155. 72
