Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

2. Leszámolások - 2.2. A párthatározat igazolása (Brusznyai Árpád és társainak pere)

díszletek, darab, tragédia, szerep stb. 1957. december 10-én kora reggel a Budapesti Országos Börtön udvarán véget ért „A jog halála” című tragédia.221 Ami ott és akkor történt, az már nem színjáték volt, hanem Pálinkás Antal számára megismételhetetlen valóság.

2.2. A párthatározat igazolása (Brusznyai Árpád és társainak pere)

Kahler Frigyes Brusznyai Árpád és társai perét elemző könyve 1998-ban jelent meg először (2001-ben pedig a második, javított kiadás - ezt használtam). Az elsősorban jogtörténeti munkában Kahler következetesen kerülte, hogy a jegyzőkönyvekbe vett történeteket ütköztesse a történeti valósággal, hogy megrajzolja vagy legalább felvázolja azt, ami a per irataiból a veszprémi forradalomról megtudható. Ezt nem tette meg a Brusznyai elítélése szempontjából döntő kérdésekben sem. Nem a periratok történeti forrásértékét vizsgálta, noha munkája ebből a szempontból is több fontos eredményt hozott, hanem a büntetőeljárást, azon keresztül pedig a kádári megtorlás gyakorlatát. Azt, hogy a veszprémi kapitányság vizsgálati alosztálya és a katonai bíróság mennyiben sértette az általános európai jogi normákat és a korban Magyarországon hatályos rendelkezéseket, hogy tehát az állítólagos jogszolgáltatás mennyiben volt jogszerűtlen, és mennyire nem sikerült még ilyen törvénysértő eszközökkel sem elégségesen bizonyítani azokat a vádakat, amelyeket a bíróság mégis bizonyítottnak tekintett, és amelyekért Brusznyait halálra ítélték, és kivégezték. Elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a per célja megfelelt-e az igazságszolgáltatás eredeti feladatának, vagy jogon kívüli célokat szolgált, vagyis koncepciós volt.

Meggyőzően bizonyította, hogy a per nem az elkövetett cselekmények feltárására és a bűnösök megbüntetésére törekedett, hanem Brusznyai megölésére, akit a helyi hatalmasok megsemmisítendő politikai ellenfélnek tekintettek. (Ahogy Robert Rapley szerint a boszorkányság vádjával kivégzett Urbain Grandier ügyében is történt 1633-ban: „Az elrendelt vizsgálat célja nem a tények feltárása volt, hanem hogy alátámassza a már meghozott halálos ítéletet.”222) Általánosságban pedig a per - rendezőinek szándéka szerint - dokumentálni kívánta, hogy a forradalom ellenforradalom volt. Kahler definíciója szerint tehát koncepciós volt,

221 Tyekvicska, 1994, 136.

222 Rapley, 1998, 130. The investigation that was ordered was not designed to find the facts; it was designed to support a decision for death that had already been taken.

68