Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
2. Leszámolások - 2.1. Egy őrnagy a kádári körmenetben (Pálinkás Antal és társainak pere)
A megtorlás büntetőeljárásaiban tehát ellenkezőjére fordult a bűncselekmény és a bűncselekmény minősítésének viszonya. A vizsgálat, majd a tárgyalás során nem a feltárt és bizonyított bűncselekményhez rendelték hozzá a megfelelő paragrafust, hanem fordítva: egy előre ítéletbe foglalni elhatározott paragrafushoz kerestek — sok esetben utólag kreáltak — olyan cselekményeket, amelyek lehetővé teszik a kiválasztott paragrafushoz igazított ítéletet. Ez azt jelenti, hogy a megtorlás eljárásai nem a bűncselekményből erednek, hanem a büntetési szándékból. A cél nem az elkövetett bűncselekmény bizonyítása, hanem a központtól kapott iránymutatás szerint előre kiválasztott paragrafus ráerőszakolása az ügyre. Tyekvicska figyelt fel arra, hogy a perek megérthetetlenek és megismerhetet- lenek anélkül, hogy a kutató törekedne megismerni azt, mit tudhattak a vizsgálat lefolytatói a cselekményről, annak szereplőiről és körülményeiről a vizsgálat kezdetén. Ez természetesen egyre nehezebb, ahogy nő az időbeli távolság a megtörtént esemény és a belőle kreált ügy között, mégis törekedni kell rá. Egy egész fejezetet szánt annak bemutatására, miként gyűjtögették és rendezgették az ávó különböző osztályai az információkat, véletlenszerűen (vagy annak tűnőén) elővett tanúk kihallgatásának jegyzőkönyveiből, a tiszti felülvizsgálatok irataiból, a névvel ellátott jelentésekből és a zömmel névtelen feljelentésekből, telefonon tett bejelentésekből. Meglátta azt is, hogy a nyomozás elrendelését megelőzően már célzott vizsgálat is folyt, noha annak a fennmaradt dossziékban nincs nyoma: „valószínű, hogy január folyamán már folytak előzetes vizsgálatok, meghallgatások, amelyek azonban a peranyagban és a vizsgálati dossziéban nem tükröződnek”.208 Azóta tudjuk, hogy ezt az előzetes vizsgálatot nevezték operatív szaknak, vagy operatív vizsgálatnak, illetve nyomozásnak, amelynek iratai ma is csak elvétve állnak a kutatás rendelkezésére. Az operatív szakaszt három fontos jellemző különbözteti meg a vizsgálatitól: a gyanúsított egyáltalán nem, vagy nem feltétlenül volt tudatában annak, hogy gyanúsított; az operatív szakasz megelőzte, sőt, előkészítette a nyomozást elrendelő határozatot - ennyiben a korban érvényes rendelkezések szerint is jogtalan volt209 végül ügyeltek arra, hogy csak olyanoktól gyűjtsenek adatokat, akiktől az információk nem juthattak el a gyanúsítotthoz: őrizetben, előzetes letartóztatásban lévőktől, elítéltektől és internáltaktól, a kötelező titoktartásról kioktatott és szigorúan „vezetett” ügynököktől, valamint olyanoktól, akik nem tudták, hogy a beszélgetés valójában tanúvallomás. Tyekvicska fontos módszertani eredménye annak kimondása, hogy ötvenhatos ügyekben nincs, vagy nagyon ritka az érdektelen tanú (akinek kiválasztása 208 Tyekvicska, 1994,97. 209 Kahler, 2001, 155, 157. 64
