Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
2. Leszámolások - 2.1. Egy őrnagy a kádári körmenetben (Pálinkás Antal és társainak pere)
nem „nélkülözte a koncepciót”). A tanúk egy részét meghurcolták, a rétságiak esetében a hadseregtől eltávolították, vagy már büntetőeljárás alá vonták.210 Más perek alapján a listát kiegészíthetjük: vannak rendőrhatósági felügyelet alá helyezett, internált, más perben elítélt tanúk is. Ennek leginkább embertelen példáját M. Kiss Sándorék tárták fel: „Gyöngyösi [Miklós] utolsó kihallgatására például kivégzése előtt egy nappal került sor, azzal a megjegyzéssel, hogy »hátha mond még valamit, mielőtt felakasztjuk«”.211 A tanúk egy másik részét büntetőeljárás közvetlen veszélye vagy annál enyhébb retorzió, alacsonyabb munkakörbe sorolás, elbocsátás stb. fenyegette, sorsuk nyilvánvalóan perbeli magatartásuktól is függött - legalábbis ők úgy gondolhatták. Hogy valóban így volt, mutatja Bogár Károly esete, akit az egyik miskolci munkástanács vezetői ellen indított perben tett tanúvallomása után és miatt vettek őrizetbe.212 Tyekvicska szerint „a tanúzásra kényszerítés is egyfajta büntetése lett azoknak, akik a forradalom alatt bármely módon az események részesévé váltak”.213 Miként a boszorkányok ellen indított perekben, előszeretettel hívták tanúnak azokat, akik személyes ellentétben álltak a vádlottal. Végül tanúskodtak az események sértettjei, a Pálinkás-perben például a Mindszentyt őrző, majd Rétságon védőőrizetbe vett ávósok. De a megtorlás idején sértettnek érezhette magát mindenki, akit ugyan személyében nem ért sérelem, ám „a nép hatalmára támadást” (utólag) személyes sérelemként élte meg, vagy hajlandó volt eljátszani ezt a szerepet. Ez a kör tetszés szerint bővíthető volt. A tanúvallomásokkal kapcsolatban Tyekvicska észrevette azt is, hogy a tanúk alkalmasint nem úgy adták elő a megtörténteket vallomásaikban, ahogy arra emlékeztek, hanem hozzáigazítva valamihez, például a felismert érdekközösség alapján nemcsak magukat, hanem egymást is igyekeztek védeni. „A rétsági tisztek egy behatárolható csoportja esetében tapasztaltuk, hogy egyértelműen megjelenik vallomásaikban az egyeztetettség és az irányultság a parancsnok szerepének tompítására, illetve Pálinkás tevékenységének felnagyítására. Ennek legpregnánsabb darabjai nem is kerültek be a nyomozati anyagba, hanem bennragasztották őket az ügyészségi aktában.”214 A jelek szerint a vizsgálati osztály általában azokat az iratokat tartotta vissza, amelyek egy korábbi koncepciónak megfelelően vagy a koncepció lényegi változása előtt készültek, ezért megzavarták volna a bizonyítást. 210 Tyekvicska, 1994, 130. 211 Kiss-M. Kiss, 2007,477. 212 Molnár A., 2003,275-276. 213 Tyekvicska, 1994, 131. 214 Uo. 65
