Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
2. Leszámolások - 2.1. Egy őrnagy a kádári körmenetben (Pálinkás Antal és társainak pere)
mint két hónappal azután, 1957. február 6-án helyezték előzetes letartóztatásba, hogy a Népszabadság már minden lényegeset közölt róla, illetve bűnös cselekményéről. A két hónap szabadságot annak köszönhette, hogy noha ismert volt a „bűntett” és „elkövetője”, az nem volt elég a koncepció (az elgondolás, terv) elkészítéséhez, mert még nem alakult ki a koncepció (ideológiai keret), amelyben ügye a legtöbb hasznot hozhatja. Amennyiben pedig a bűncselekmény és a bűnös ismerete nem volt elég a per (elgondolás, terv értelmű) koncepciójához, az azt igazolja, hogy a per előzetes elgondolása, eltervezése nem állt szerves és kizárólagos kapcsolatban a vád tárgyává tett üggyel. Pálinkás őrizetbe vétele után pedig azért folyt vontatottan a vizsgálat - mint azt Tyekvicska feltárta mert nem tudták eldönteni, hogyan lehet a legtöbbet kihozni két olyan névből, mint Mindszentyé és Pallavicinié, illetve két olyan rangból, mint a hercegprímás és az őrgróf. Nem tudták azonnal eldönteni, hogy a vádlott-társnak alkalmas személyek közül kihez kapcsolják az őrnagyot, azaz milyen jellegű ügyet készítsenek. Pálinkást Turcsá- nyi Egonnal, Mindszenty titkárával állítsák bíróság elé, amely szemléletesen példázhatta volna a horthysta katonatiszti és klerikális reakció egymásra találását és összedolgozását; netán a Mindszentyt kiszabadítani akaró újpesti felkelőkkel társítsák, bizonyítandó az osztályellenség aktív szerepét a fegyveres ellenforradalomban; vagy, ami végül realizálódott: a rétsági katonatisztekkel vonják perbe, akiket ily módon úgy lehetett megbüntetni azért, mert november 4-én fegyveres harcra készültek, hogy az a lehető legkevésbé ártson a néphadsereg tekintélyének. Másfelől a megtorlás eljárásainak koncepcióját, ideológiai keretét nem a bűn- cselekmény, illetve bűnüldözés fogalomköre adta, hanem a párt hatalmi-politikai érdekei és szempontjai. A perek nem a vád tárgyává tett bűncselekményről, hanem hatalomról és politikáról szóltak. Mindszenty szabadulásából nem azért lett büntetőper, mert a cselekmény törvénybe ütköző volt, vagy végrehajtása során törvénytelen eszközöket alkalmaztak, hanem azért, mert őt a hatalom (utólag) az ellenforradalom diabolikus vezérévé tette, akinek kiszabadítása ördögi bűn, amit olyan valaki hajtott végre, illetve olyan valakit vádoltak miatta, akivel meg lehetett személyesíteni az ellenforradalmat. Tyekvicska meglátása szerint a perek koncepciójának része volt az a törekvés, „amellyel az ítélet egységes keretbe kívánja foglalni az egész eseménysort, annak részleteit egyetlen cél szolgálatába állítva: hogyan tettek kísérletet a vádlottak a demokratikus államrend megdöntésére, azaz a BHÖ [ 1 /] 1. és [l/]2. pontjában szereplő bűntetteket milyen cselekményekkel, magatartásokkal követték el.”207 207 Tyekvicska, 1994, 136. 63
