Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

2. Leszámolások - 2.1. Egy őrnagy a kádári körmenetben (Pálinkás Antal és társainak pere)

történettel való elfedésének, jobb esetben egy ítélkezést lehetővé tevő történetbe torzításának szándékával keletkeztek. Az exkluzív tárgy tehát nem ad lehetőséget arra, hogy a megismerni akart történet direkt forrásain kívül a kutatásba más forrásokat is bevonva tisztázni lehessen fontos részleteket.

Tyekvicska már 1994-ben felismerte, hogy nem a perek tettek kísérletet a történtek rekonstruálására, hanem maguk a perek voltak konstruáltak; a letartóztatottak gyötrése „korántsem az igazság feltétlen kiderítését célozta, hanem sokkal inkább a terhelő vallomások megszületését”;198 a cél nem a történeti tényállás felderítése, hanem a párt utasításainak végrehajtása volt.199 Felismerte tehát a perek manipuláltságát, de az ötvenhatról és ötvenhétről való ismeretek 1994-es szintjén még nem ismerhette fel, történészként nem állíthatta, hogy az eljárásoknak nem volt céljuk az ötvenhatban történtek megismerése és megörökítése; az eljárásokban mégis rekonstruált valós történelmi tények a perek készítői számára és szempontjai szerint nem eredmények, csak melléktermékek voltak. Azért sem ismerhette ezt fel, mert a vizsgált per vádjai valós tényeken alapultak: Mindszenty kiszabadult, a parancsnokok határozata alapján alakult meg a járási nemzetőrség, stb. A vádlottak büntethetőségét e valós tényeknek az eredeti kontextusból való kiragadása, az „ellenforradalom” keretébe illesztése, eltúlzása vagy eltorzítása eredményezte.

Nem állíthatta és nem állította tehát a Pálinkás-pert azonos jellegűnek az ötvenes évek koncepciós pereivel, de koncepciósnak nevezte (noha magát a „koncepciós per” szókapcsolatot, láthatólag szándékosan, kerülte). A „koncepció” kifejezést egyfelől abban az értelemben használta, hogy a perek megindítását, aztán azok egyes részeit (a vádlottak összeállítását, a tanúk kiválasztását) megelőzte a koncepció, egy előzetes „elgondolás, terv”.200 („Az ő kiválasztásuk [a tanúké] sem nélkülözte a koncepciót.” „A kihallgatott tanúk meghatározott koncepció szerint lettek kiválasztva.”201) Másfelől abban az értelemben használta a kifejezést, amelyet az értelmező szótár így ad meg: „Alapeszmének, fő gondolatnak valamely keretbe való beállítása”.202 (A tanúk közül csak azokat hallgatták ki a tárgyaláson, akikről „nagyjából tudni lehetett, hogy a tárgyalás során hogyan fognak illeszkedni a koncepcióba”. „Az ítéletben megjelennek azok a célok is,

198 Tyekvicska, 1994, 108, 109.

199 Tyekvicska, 1994, 145.

200 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, IV.

201 Tyekvicska, 1994, 130, 143.

202 A Magyar Nyelv Értelmező Szótára, IV.

61