Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
2. Leszámolások - 2.1. Egy őrnagy a kádári körmenetben (Pálinkás Antal és társainak pere)
elemeit nem lehetett összevetni új tudományos eredményekkel. Ennek következménye például, hogy a könyvben szinte a semmiből érkezett október 29-ére virradó éjszaka a rétsági laktanyába a BM Nógrád megyei főosztályának utasítása a nemzetőrség felállítására.195 Tyekvicska 1994-ben nem tudhatta, hogy a nemzetőrség felállítását október 28-án - Nagy Imre aznapi bejelentéseinek értelmében és azoknak megfelelően - Münnich Ferenc belügyminiszter kezdeményezte, aki a szervezésbe bevonta a budapesti pártbizottságot, a KV mellett működő Katonai Bizottságot, a Honvédelmi Minisztériumot, valamint a BM Budapesti és Országos Főosztályát.196 Nyilván ez utóbbi továbbította a parancsot a Nógrád megyei főosztályon keresztül a rétsági járási BM osztálynak, ahonnan az eljutott a páncélos ezredhez. Mivel a kistelepüléseken állomásozó fegyveres erőknek rendvédelmi és karhatalmi feladatokat is el kellett látniuk, az utasítást Pálinkás vagy Garami Lajos nem gondolhatta rendkívülinek, semmiképpen sem olyannak, amelynek végrehajtásáért majdan bíróság előtt kell felelni. Tyekvicskának tehát két információ is hiányzott ahhoz, hogy a vádat, amelyet a katonáknak a nemzetőrség felállításában és felszerelésében való közreműködéséből fabrikáltak, megalapozottan tudja hamisnak nevezni. Egyrészt nem tudhatta, hogy október 28-án nem győzött a forradalom, csak egy fontos, közvetlenül ahhoz vezető lépés történt. Erre csak hosszú évek vitái után jutott a szakma. Következésképpen nem tudhatta azt sem, hogy a BM Budapesti Főosztályának a nemzetőrség megalakítását bejelentő, kevéssel éjfél előtt sugárzott felhívása197 még nem volt egyértelműen a forradalom eredménye, viszont egyértelműen Münnich utasításából következett. Annál is kevésbé tudhatta, mert a közleményt jegyző Kopácsi Sándort később ellenforradalmárként ítélték el, az ellene emelt egyik vádpont éppen a nemzetőrség felállításában játszott, utólag bűnösnek minősített szerepe volt. A történész munkáját megnehezítő másik tényező az volt, amit kutatása kezdetén még előnynek gondolhatott: tárgyának viszonylag szűk, behatárolt volta. Eltekintve ugyanis Pálinkásék közreműködésétől Mindszenty kiszabadulásában és Budapestre kísérésében, a páncélos ezrednek, illetve tisztjeinek különösebb szerepe - különösen más helyszíneket is érintő, más cselekményekkel is kapcsolatos tevékenysége - nem volt. A szűk és behatárolt tárgy azért akadálya a kutatásnak, mert a történtek csak annak az egy forrásegyüttesnek, csak annak az egy pernek az iratai alapján rekonstruálhatók, amely csak látszólag tárja fel a történteket, mert az iratok valójában az események egy ítélkezést lehetővé tevő 195 Tyekvicska, 1994, 34. 196 Szakolczai, 2008c, 403. 197 Varga L., 1989, 143. Kossuth rádió, 1956. október 28., 23 óra 25 perc. 60
