Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

egész hazugság, komédia, tragikomédia. Ezért nem tartották viselkedését természetesnek azok az orvosok, akik a védelem felkérésére adtak róla véleményt.2128 Mert azt a szerepet legalábbis, amelynek alakítására rákényszerítették, nem tudta hitelesen, beleéléssel alakítani. (Nem volt könnyű feladat a huszonnégy éves lánynak próba nélkül debütálnia a szadista gyilkos főszerepében.) Nem tudott megrendültséget, nem tudott szánakozást mutatni, mert nem váltott ki belőle szánalmat a fiktív áldozat. Ez magyarázhatja a mosolyt a szája szögletében, jelét annak, hogy és ahogy leplezni próbálta zavarát, és megvetően nézte azt a kutyakomédiát, amely egyben az ő tragédiája volt. Ráadásul nem egy megírt, megtanult, begyakorolt szerepet kellett eljátszania, hanem rögtönöznie kellett egy olyan drámában, amelynek csak a vázlatát ismerte. Váratlan — és különösen megalázó - helyzetekben, amikor számtalan tényezőt figyelembe véve kellett a válaszra koncentrálnia, teljesen kiesett szerepéből, csak arra tudott ügyelni, hogy mit mond, de arra nem, hogy hogyan. Ilyen volt az, amikor a tárgyaláson kérdést kapott Veszprémiről, aki vallomása szerint tőle hallott a gyilkosságról, és ezt meg kellett erősítenie. „Veszprémi kérdezte, hogy a Piriék [Gyöngyösiék] által hozott AVH-sal mi lett. Mondtam, hogy elaltattam, és leszúrtam. Ekkor mondta Veszprémi, hogy »engem is megkért Piri egy »szívességre«, de én ezt azért nem tettem meg, mert én már letettem az esküt«.”2129 Túl azon, hogy Tóth Ilona nem mondhatta november 19-én, hogy leszúrta az áldozatot, hiszen csak december közepén alakult úgy a történet, hogy a szívet ért szúrás eredményezte a halált, Veszprémi sem nevezhette szívességnek a gyilkosságot. A szó használata egy gyilkosság kapcsán még egy Einsatzgruppe tagjától is morbid, Veszprémi pedig sose ölt embert, ilyennek nyoma sincs az ellene 1963-ban folyt eljárásban.2130 De a politikai rendőrség később is szívességnek tekintette, ha az egyik „ellenforradalmár” befejezte azt a gyilkosságot, amelyet a másik csak elkezdett, vagy valami okból nem akart maga végrehajtani. „Ugye Marikám, megtesszük nekik [ezt a szívességet]?” — keresett társat Tóth Ilona egy másik gyilkossághoz (amikor az ötvenhetes történet szerint azt ölték meg, aki engedélyt kért, hogy lefényképezze,

2128 Kiss-M. Kiss, 2007,488.

2129 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 20. 19.; Kiss-M. Kiss, 2007, 359.

2130 BFL, XXV.4.a. 2661/1963. Veszprémi István pere. Veszprémit 1963-ban társadalmi tulajdon sérelmére folytatólagosan elkövetett sikkasztás vádjával másfél év börtönbüntetésre ítélte a Budapesti IT, XI. és XII. Kerületi Bíróság, mert az Országos Ideg- és Elmegyógyintézet raktárosaként trükközött az ápoltak leselejtezett köpenyeivel.

552