Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

amint a nemzetőrök kirabolnak egy édességboltot) Pap István már ismertetett, 1966-ban készült jegyzőkönyve szerint.2131

Tóth Ilona beismerő vallomásának harmadik fontos okát abban látom, hogy Szentgáli - tudatosan, de talán inkább a körülmények Tóth szempontjából szerencsétlen alakulása folytán - olyan helyzetet teremtett, amelyben nem tehetett mást. Kihallgatója kezdetben több, de legalább két ember meggyilkolásával vádolta. Amikor belátta, hogy ártatlanságát nem tudja bizonyítani, sőt ellenkezőleg, az ő el nem követett egyik bűncselekménye bizonyítást nyert, elvállalt egyet, és arról beismerő vallomást tett, miként 1960-ban Mocsári József.2132 Ezzel kapcsolatban is alkut kellett kötnie Szentgálival, az ugyanis többet nem firtatta a másik vagy többi gyilkosságot, ilyennek legalábbis nincs nyoma, Török Éva arra utaló vallomását pedig eltüntette. Ez egyben azt jelenti, hogy annak vagy eleve nem adott hitelt, csak Tóth Ilona beismerésre bírásához használta fel, vagy nem érdekelte a történtek felderítése, csak és kizárólag a gyanúsítottak elítéltetését tekintette feladatának, ezért az egy gyilkosság beismerése fejében hajlandó volt elfelejteni a másikat. Tóth Ilona tehát azért, hogy két vagy több gyilkosság elkövetése miatt ne ítéljék halálra, beismerte, hogy szándékában állt megölni egy ismeretlen férfit. Azt meg is kísérelte, altatással és injekcióval, de eredménytelenül, Gönczi, Gyöngyösi, esetleg ők ketten együtt az ő távollétében fojtották meg. Az első alkalommal tehát „beismerte” a szándékot és a kísérletet, de nem „ismerte be”, hogy ő volt a gyilkosság tettese. Ezt nem „ismerte be” akkor sem, amikor az addigi terhelő vallomásokon és saját részleges „beismerésén” túl őrizetbe vett „tettestársai” is rávallottak, méghozzá a lényeget tekintve egybehangzóan. Nem tudjuk, mi történt vele december 4. és 14. között. Feltételezem, hogy Szentgáli hagyta, hadd küzdjön saját lelkiismeretével, hadd érlelődjön kezesebbé. De nem feltételezem, hogy miután kézhez kapta Gönczi és Gyöngyösi december 6-i kihallgatásának jegyzőkönyvét, benne azok egybehangzó vallomásával, hogy Tóth volt a gyilkos, azt ne mutatta volna meg neki. Nemcsak azért, hogy még mélyebb kétségbeesésbe taszítsa, hanem azért is, hogy ellentétet szítson a vádlottak között - miként ez a rétsági katonatisztekkel is történt2133 -, akiktől azt várhatta, hogy egymás vallomásait fogják kontrázni és rekontrázni, és vélhetőleg mindent el fognak követni azért, hogy rábizonyítsák a másikra azt a halálbüntetéssel fenyegető bűntényt, amellyel őket is vádolják. Szentgáli hét éve volt ávós. Tudta, az ember esendő. E téren azonban számítása nem egészen vált be. A vádlottak megtették, amit muszáj

2131 BFL, XXV.4.a. 7685/1966. Pap István..., Pap István jkv., 1966. november 11.

2132 Szakolczai, 2012, 50-51.

2133 Tyekvicska, 1994, 117.