Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése
főhadnaggyal... [kiemelés tőlem - Sz. A.].”2124 Képzeljük magunk elé a helyzetet. A két hete ártatlanul őrizetben tartott tizenhét éves fiú legalább egy hete tagadja a gyilkossági vádat (feltételezve, hogy Szentgáli kezdetben nem kérdezte róla). Aztán az egyik kihallgatáson a főhadnagy cáfolhatatlan bizonyítékokkal rukkol elő — az interjú szerint fotókkal, vélhetően csak jegyzőkönyvekkel vagy a holttest megtalálásának bejelentésével -, Molnár megdöbben, „megroppan” (ez utóbbi Gyenes Pál kifejezése), és beszélgetni kezd kihallgatójával. A teljességgel váratlan, éles fordulat annyira mellbe vágta Gyenest, hogy attól tartva, hogy elvesztette a fonalat, közbekérdezett: „Válasz: [...] Tehát itt nem lehetett mellébeszélni. És arról beszélgetünk a főhadnaggyal... Kérdés: Melyik főhadnaggyal? Válasz: A Szentgálival, hogy hogy lehetett, hogy hogy pattanhatott ki ez a buli, hogy hogy tudhatták meg.”2125 Molnár a kérdésből rájött, hogy hibát ejtett, és azonnal másra terelte a szót. Azt, hogy szándékosan mellébeszélt, bizonyítva látom azzal, amit mondott; hiszen ha valószerűtlen az, hogy egy gyilkosság résztvevője az áldozatról készült fotók elébe tárása után beszélgetni kezd kihallgatójával, még valószerűtlenebb, hogy ezt egy gyilkossággal alaptalanul vádolt ember teszi, aki elsőként arra kíváncsi, honnan tudta meg az ávó - azt, ami nem is történt meg, és kihallgatója hajlandó arról beszélgetni vele. (Gyenes 1992-ben nem tudta, hogy nem történt gyilkosság.) Molnárból tehát a Kollár-gyilkosság vádja, azzal kapcsolatos megtörése a Szentgálival folytatott beszélgetést hívta elő. Miként Tóth Ilonának a tárgyaláson kapott kérdés azt, hogy hogyan készült a vallomása. Megbeszélték, beszélgettek. Megbeszélték az előadni kívánt darabot. De sem idő nem volt az előadás alapos kidolgozására - sem úzus nem lett szerintem a megtorlás idején a szerepek betanítása, noha előfordult2126 -, sem Szentgálinak tehetsége a gondos meseszövésre (amit jól mutat a bírósági történet számos logikai hiányossága és bukfence). A profikat nem tudták megtéveszteni. Bacsó Péter és Makk Károly legalábbis azt állította M. Kiss Sándornak, hogy az előadást a tárgyalóteremben figyelemmel kísérve „a tárgyalást színjátéknak tartották”.2127 Ezért látták, és ezért joggal látták cinikusnak Tóth Ilonát azok, akik nem abban a megingathatatlan meggyőződésben figyelték a tárgyalást, hogy ártatlan, az 2124 OHA, 492. Molnár József..., 1992, 76. 2125 Uo. 2126 Kis, 2002, 75. 2127 Kiss-M. Kiss, 2007, 396. 551
