Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése
koncepciósnak tekintve koncepciósnak kell tekinteni a felmentéssel végződőket is mindaddig, amíg valamelyikről be nem bizonyosodik ennek ellenkezője. A fentiekből következően tehát azt állítom, hogy Tóth Ilona azért tett beismerő vallomást, hogy elkerülje a legsúlyosabb büntetést. (Hogy ez mégsem sikerült, az nemcsak rajta, és nemcsak Szentgálin múlott.) Nem ő volt az egyetlen, aki belekényszerült abba az illogikusnak tűnő csapdába, hogy a halálbüntetéstől menekülve vallotta magát bűnösnek olyan bűncselekményben, amelyet halál- büntetés fenyegetett. A vizsgálati osztályon 1961-ben a hibás jegyzőkönyvezés példájaként idézték az alábbi vallomást: „Bennem olyan lelki viharok dúltak, hogy egyszerre féltem a várható büntetés súlyosságától, máskor meg minden mindegy volt, ezért követtem el azt a meggondolatlanságot, hogy április 27-én leírtam fent említett önvallomásomat, amelyben beismertem azokat a cselekményeket, amelyekre a bizonyítékokat elém tárták. Ma olyan lelkiállapotban vagyok már, hogy nem félek, és nem is minden mindegy, ezért vontam vissza saját kezemmel írt önvallomásomat.”2090 Ez a „minden mindegy állapot” nem lehetett ismeretlen azon ávósok számára, akik 1956, sőt 1953 előtt is a Hatóságnál voltak. Janikovszky Béla államvédelmi ezredes vallotta Szőnyi Tibor ügyének felülvizsgálatakor, hogy „a verés után olyan »neki minden mindegy állapotba került«”.2091 „Szőnyi Tibort 1949. május 18-án vették őrizetbe. Két-három nap múlva súlyos verések hatására olyan állapotba került, hogy mindenről és mindenkiről hajlandó volt hamis vallomásokat tenni, hogy elkerülje a további bántalmazásokat.”2092 Azt is feltételezem, hogy Szentgáli nemcsak a beismerésből fakadó előnnyel csábította Tóth Ilonát, hanem kölcsönös érdekeltségre alapozott alkut is kötött vele, ezt tekintem a második olyan oknak, amelynek nagy szerepe volt beismerő vallomásra kényszerítésében. Erre hivatkozott akkor, amikor saját hamis vallomását próbálta indokolni: vizsgálója a feleségével való beszélőt, illetve a szabadlábra helyezését ígérte arra az esetre, ha megfelelő vallomást tesz.2093 Hasonló, bár természetesen nem ugyanolyan alkut, mint amilyet Farkas Mihály egykori honvédelmi miniszterrel kötöttek, akinek megígérték, hogy amennyiben pártszerű magatartást tanúsít a perben, „elítélése jelképes lesz, büntetésének a végrehajtását pedig megkülönböztetett bánásmód szerint fogják foganatosítani, vagyis valami kastélyszerű, illetve villaszerű helyiségben lesznek elhelyezve. [...] Mikojan elvtárs is 2090 ÁBTL, 1.6. 13. d. A II/8. osztály [1961.] novemberi osztályértekezletének jkv., d. n. 2091 Horváth I. és mások, 1992, 188. Jelentés dr. Szőnyi Tibor ügyében, 1954. június 23. 2092 Horváth I. és mások, 1992, 219. Jelentés Rajk László és társai ügyében, 1954. október 19. 2093 BFL, XXV.97.a. 1490/1957. Szentgáli István..., Szentgáli István üg. jkv., 1957. október 7. 542
