Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése
san tanújelét adni, hogy őszintén megbánta bűneit, és minden tekintetben együtt kíván működni az inkvizítorokkal. Olyan információkat kellett szolgáltatnia nekik, amelyek segítségükre lehetnek más eretnekek leleplezésében, s elvárták tőle, hogy összes cinkosait adja ki, senkit se fedezzen.”2083 Tóth Ilona beismerő, egyben társait terhelő vallomásának megszületésében az ávó börtönében való fogva tartásán, hamis vallomások elébe tárásán, valamint megkínzásán és esetleges gyógyszerezésén túl véleményem szerint három tényezőnek volt meghatározó szerepe. A jogi, különösen büntetőjogi ismeretekkel nem rendelkező lány a börtönben kapott tájékoztatás alapján úgy tudta - és jól tudta hogy beismerő vallomása lehetőséget kínál az ítélet enyhítésére, miközben a bíróság a tagadása ellenére is bizonyítottnak tekinti a bűnét és bűnösségét, pusztán a tanúk vallomásai és a tárgyi bizonyíték, a megtalált holttest alapján. Ezt már az első kihallgatáson közölték Káldor Verával, és erre hivatkozott saját ügyében a rendőrségi vallomása visszavonásakor Szentgáli főhadnagy.2084 Legföljebb a stílus változott 1949 óta. „Ide figyeljen, Hódos. A barátai jócskán bemártották. Mi mindent tudunk magáról és a gaztetteiről. Csak úgy mentheti a bőrét, ha maga is mindent bevall.”2085 „Ha nem hülye, be kell látnia, hogy ilyen vallomással szemben egy lyukas garast se ér a maga tagadása. Annál kevésbé, mert tanúnak bármikor fölvonultatható Szőnyi [Tibor] is. Maga már, mélyen tisztelt miniszteri tanácsos úr, nyakán érezheti a hurkot” - közölte kihallgatója Szász Bélával.2086 A csapda azért ördögi, mert valós alapja van. Ilyen felszólítást jogállamban is közölhetnek a kézre került bűnelkövetővel, a két szituáció - Tóth Ilonáé és a feltételezettjogállami vétkesé - mégis alapvetően különbözik, és nemcsak azért, mert jogállamban azt is közük a gyanúsítottal, hogy minden amit mond, felhasználható ellene, illetve nem köteles vallomást tenni, csak ügyvédje jelenlétében. Az ötvenhatos vádlottak - döntő többségük legalábbis - csak közvetlenül a bírósági tárgyalás előtt találkozhattak védőjükkel, amikor már vallomásukat megtették, amikor már a vizsgálat alapján a vádirat elkészült, amikor tehát a védő (amennyiben mert valóban küzdeni védencéért, mint Kardos János Tóth Ilonáért) már csak árnyalni tudta a belépése előtt megrajzolt képet. Ez a kettő is fontos, ám a leglényegesebb különbségnek azt látom, hogy jogállamban egy valóban elkövetett bűncselekmény gyanúsítottjának ajánlják fel beismerő vallomása esetére az enyhítő szakasz alkal2083 Henningsen, 1988,43. 2084 OHA, 109. Káldor Vera..., 1988, 155.; BFL, XXV.97.a. 1490/1957. Szentgáli István..., Vádirat Szentgáli István ellen, 1957. november 20. 2085 Hódos, 2005, 122. 2086 Szász, 1989, 125. 540
