Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.10. Tóth Ilona megtörése

és ahogy Szentgálival tették, amikor ellene folyt vizsgálat: „Az ügy előadója a kihallgatásom során azt mondta, hogy ellenem több személy által kb. hat, öt olyan terhelőén súlyos vallomások vannak, amelynél fogva engem minden módon szigorúan el fognak ítélni.”2078 A tiszaeszlári perrel kapcsolatban Kövér György is talált olyan esetet, amikor sem veréssel, sem kötözéssel, sem vízitatással nem sikerült megfelelő vallomásra bírni a delikvenst, de amikor szembesítették egy — hamisan valló — tanúval, azonnal megtört, és megtette a kívánt vallomást.2079 A tárgyaláson Gyöngyösi hivatkozott arra, hogy igyekszik teljesen őszintén vallani, miként Gönczi is megbánása jeleként arra, hogy a rendőrségen ő beszélt először arról, hogy megtaposta az áldozat nyakát, vagyis a bűntény ezen részletét ő „tárta fel”.2080 Egy másik ügyben nyoma maradt, hogy a fogdaügynöknek volt feladata beismerő vallomásra bírni zárkatársát, utalva az abban rejlő előnyökre. „Ezt sikerült elérni, mert amikor más ügynököt vezettünk be ellenőrzésképpen az ügybe, ő [a hamis beismerő vallomásra rábírni akart gyanúsított] igyekezett az [új fogdajügynököt őszinte vallomásra rábírni arra való hivatkozással, hogy ellenkező esetben hátrányos helyzetbe kerül, és súlyosabb büntetést kap.”2081 A beismerő vallomás mindkét félnek hasznos lehetett: a vizsgálótiszt eredménnyel zárta le a nyomozást, hiszen a gyanúsított beismerte a bűncselekményt, a gyanúsított pedig hivatkozhatott önként tett őszinte beismerésére, amit a bíróság enyhítő körülményként figyelembe vehetett. M. Kiss Sándorék is utalnak rá, hogy mind Tóth Ilona, mind védője, Kardos János számos alkalommal hivatkoztak Tóth önként tett beismerő vallomására, hogy azt vegye figyelembe a bíróság az ítélet kiszabásakor. De annak, hogy a vizsgáló a kikényszerített „beismerő” vallomást elfogadja önként tett vallomásnak, már a középkorban is feltétele volt a társak, mások vádolása: „Az önmagára valló eretneknek meg kellett neveznie másokat, hogy elkerülje a legsúlyosabb büntetést [...]. Mások elámlását úgy tekintették, mint »az őszinte megtérés nélkülözhetetlen bizonyítékát«.”2082 „A per további részében a confidente [a vádlott, aki már beismerte bűnösségét] köteles volt világo2078 BFL, XXV.97.a. 1490/1957. Szentgáli István..., Szentgáli István üg. jkv., 1957. október 7.

2079 Kövér, 2011,500.

2080 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy jkv., 1957. február 20. 33.; Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 26. 67.

2081 ABTL, 1.6. 17. d. Monográfia, 6. kötet, 1956-os ügyek. Fenyvesi István főhadnagy jelentése Izsák Sándor és társai ügyében, 1959. október 2.

2082 Kirsch, 2008, 70. a self-confessed heretic was required to name names in order to escape the worst punishment [...]. The betrayal of others was regarded as ‘the indispensable evidence of true conversion’.

539