Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
1. Számadás a leszámolásról - 1.4. A megtorlás rendszere
„ezt az időszakot vették célba, ennek a büntetőpolitikájához kívántak visszatérni” „a klasszikus sztálini recipe szerint”;115 az MSZMP ugyanúgy viszonyult az igazságszolgáltatáshoz, mint az MDP.116 Hogy mit jelentett a valóságban a szocialista törvényesség, azt Münnich Ferencnek az ügyészek 1957. február 4-én tartott országos értekezletén tett felszólalásával érzékeltette. Ott néhány megyei ügyész szóvá tette a karhatalom atrocitásait. Nem azt kifogásolták, hogy összeverik az ellenséget, csupán azt, hogy nem csak az ellenséget verik össze, illetve megjegyzést tettek a bántalmazások mértékére is. „Én egyetértek azzal, hogy adott esetben egy-két pofont adjanak, de ne pofozzák meg úgy, hogy a dobhártyája beszakadjon.”117 (Szó szerint értendő. Amikor a karhatalom fegyverrejtegetés címén letartóztatott egy Magyarországra menekült görög kommunistát, úgy megverték, hogy fél fülére megsüketült.118) A kormány egykor jogászként dolgozó második embere, a fegyveres erőket és az internálást irányító Münnich az ilyen visszafogott kritikával sem értett egyet. A törvénytelenségeket, szadista kínzásokat és gyilkosságokat elkövető karhatalmistákat példaként állította a törvényesség őrei, az ügyészek elé: „A karhatalom ellen sok panasz futott be, szeretnék az ügyészekről is nemsokára ilyen híreket hallani”.119 És nemcsak a karhatalom jogsértéseit állította eléjük követendő példaként, hanem az állítólag fasiszta rémtetteket elkövető „ellenforradalmár”-okat is: „Az ellenforradalom nem válogatott eszközeiben, a felakasztott elvtársak kivégzése előtt sem vették elő a törvénykönyvet. Felakasztották őket, mert meggyőződésük az volt, hogy az [az] ellenforradalom érdeke. Nekünk is ezt kell tenni.” Nem állnak rendelkezésre pontos információk a megtorlás során elkövetett gyötrésekről, de az Igazságügyi Minisztériumban 1957 decemberében készült összegzés szerint gyakran bántalmazták a gyanúsítottakat.120 Nyilvánvaló, hogy az ávósok eszköztárában kiemelt helye és szerepe volt a kínzásnak. A megtorlás irányítói és felügyelői ezeket a kegyetlenkedéseket maguk között elismerték, mindössze arra ügyeltek, hogy eljelentéktelenítsék és nem jellemző túlkapásnak eufemizálják őket, időben pedig a megtorlás korai szakaszára és akkor is elsősorban a vidékre jellemzőnek állítsák.121 Pedig Szénási Géza 115 Zinner, 2001,232, 112. 116 Zinner, 2001,49. 117 Zinner, 2001,411. 118 HL, X1.22. A Budapesti Katonai Bíróság (továbbiakban BKB) büntetőperes iratai, 2071/1957. Paganyász Szterjosz és Oláh Imre pere. 119 Zinner, 2001, 410. Innen következő idézet is. 120 Zinner, 2001,288. 121 Zinner, 2001, 51, 126, 65. 46
