Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

1. Számadás a leszámolásról - 1.4. A megtorlás rendszere

legfőbb ügyész még 1957 őszén is kiemelte a PB-nek írt levelében: „sok területen a [vizsgálati] munkamódszerek egyenes folytatásai annak, amely a korábbi évek ismert vadhajtásait kitermelte”.122 Zinner jól ismeri a klasszikus koncepciós ügyeket, nem is foglalkozott olyan ellenvetésekkel, mint hogy a megtorlás irataiban kevés nyoma van bántalmazásnak; annak kevés nyoma volt az ötvenes években is. Azok egy kis részét a felülvizsgálati eljárások tárták fel, ilyenekre azonban ötvenhatos ügyekben nem került sor.

Zinner a legfelső pártvezetőktől vett idézetekkel gazdagon illusztrálta, menynyire hatáskörükbe tartozónak tekintették a büntetőeljárások irányítását. Az MSZMP IKB 1957. február 26-i ülésén Kádár szóvá tette, hogy mindig nekik kell kezdeményezniük, hogy valakit le kell tartóztatni, bíróság elé kell állítani.123 A többes szám nem fejedelmi többest jelölt. Marosán György, aki már január végén azzal büszkélkedett, hogy ő segített előkészíteni az írók letartóztatását,124 a februári vitában azt javasolta, hogy az egyházak újbóli megtörését ne a református lelkészek, hanem a katolikus papok letartóztatásával kezdjék. Ezzel olyan, sztálinistának nem nevezhető IKB-tagok is egyetértettek, mint Fock Jenő, aki a szocialista törvényesség biztosításához elegendőnek tartotta, ha a párthatározat nem tartalmazza a letartóztatandók konkrét számát — mint az 1953 előtt bevett gyakorlat volt —: ennyi önállóságot hagyjanak meg a szerveknek.125 Nógrádi Sándor a kampányszerű letartóztatásokat ellenezve javasolta, hogy azokra a területekre koncentráljon a belügy, „ahol erős a reakció”.126 Vagyis a pártvezetés, legalábbis Nógrádi, nem a bűnösnek tekintett cselekményekhez, hanem a maga politikai szempontjaihoz kívánta igazítani a letartóztatásokat. Beleszólást csak Moszkvától fogadtak (és vártak) el.

így történt a nem országos fontosságú és nem csupán a bírósági ügyekben is, annyi különbséggel, hogy azokban a helyi pártszervek voltak illetékesek.127 1957. március 13-án Tószeg község pártszervezetének taggyűlése „olyan határozatot hozott, hogy nevezett két személyt [Baranyi Pált és Jónás Károlyt] a rendőrség hívassa be az őrsre, és ott nyomatékosan beszélgessenek el velük, hogy ezáltal

122 Szakolczai, 1999, 60.

123 Zinner, 2001,45.

124 Zinner, 2001,40.

125 Zinner, 2001,48, 172.

126 Zinner, 2001,49.

127 Zinner, 2001,92, 215.

47