Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.9. A corpus delicti feltalálása

gyilkolt, börtönből szabadult ellenforradalmár ügyét ennyire fontosnak tartották tisztázni, gyilkosait megbüntetni, mit sem tettek saját társuk ügyében. Ha a Lég- rádi halála miatt indított nyomozásnak a tárgyalt jelentésen túl nem maradt nyoma, annak három oka lehet. Lehetséges, hogy az nem vezetett eredményre, és a keletkezett iratokat megsemmisítették. Ez lehetett a sorsuk, ha a nyomozás olyan eredményt hozott, amelyet szükségesnek láttak eltüntetni (például kiderült, hogy szovjet katonák végezték ki). Végül nem zárható ki az sem, hogy nem indítottak nyomozást, ennek azonban mindenképpen alapos oka kellett, hogy legyen. A három feltevés közül az első a legkevésbé valószínű, hiszen miért kellett volna gondosan eltüntetni egy eredménytelen munka nyomait és valószínűsíthető részeredményeit, ugyanis minden nyomozásnak lehetett olyan hozadéka, ami más ügyben használható volt, az ávó szorgosan gyűjtögette ezeket az adatmorzsákat. (Ráadásul a nyomozás dokumentációja egyben a munkavégzés bizonyítéka is volt.) A másik két feltételezés pedig azonos annyiban, hogy azok szerint a rendőrségnek érdekében állt az ügyet eltussolni, a körül tehát szándékosan lappang titok. Eszerint a Légrádi-ügy azért rejtélyes, mert el akartak rejteni valamit. És sikerült is, hiszen halála sem a VII., sem a XIV. kerületi halotti anyakönyvbe nem került be, noha oda bevezették mindazokat, akik a kerületben vesztették életüket.1791 Pedig a Ligetben vagy annak közelében halt meg, hiszen valószerűtlen, hogy holttestét máshonnan szállították volna oda.

A tetem tehát azért tűnt el, mert az ávónak érdekében állt eltüntetni. Vagy azért, hogy egy bűncselekménynek ne legyen nyoma, vagy inkább azért, hogy nyoma legyen egy másiknak, az állítólagos Kollár-gyilkosságnak. A hulla eltüntetése a gyilkos érdeke, megtalálása a rendőrségé. Ha tehát a tetemet nem november 19-ére virradó éjszaka, következésképpen nem Tóth Ilonáék ásták el, akkor alappal feltételezhető, hogy azt az ávó tette. Kiásta a Ligetben, majd elásta, hogy később „megtalálja” a templomkertben. A két ügy ilyen összekapcsolása mindkét rejtélyt megoldja: nem tűnt el hulla a Liget sarkáról, és nem a semmiből tűnt elő a Domonkos utcában „megtalált”. Annak ellenére, hogy a forradalom idején megnőtt a halálesetek száma, viszonylag kevés olyan holttest volt, amelyet nem sikerült azonosítani, egy 1966-ban kelt jelentés szerint egész Budapesten mindössze hat.1792

1791 BFL, XXXIII. 1.a. Budapest VII. kerület halotti anyakönyve, Budapest XIV. kerület halotti anyakönyve.

1792 ÁBTL, 3.1.9. V-154422. Pap István..., A Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányság III/III. osztályának összefoglaló jelentése Pap István bűnügyében, 1966. július 29.

462