Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
1. Számadás a leszámolásról - 1.4. A megtorlás rendszere
bocsátott dosszié tartalmazott.108 Logikai következtetésekkel próbálkozhatott, de megoldani nem tudta a rejtélyt, hogy miért, mikor és hol tűntek el az iratok. Jelezte azonban, hogy nemcsak jegyzőkönyvek tűntek el, hanem vallomások részletei is, azok már jegyzőkönyvbe sem kerültek: a kihallgatóknak például mellőzniük kellett azokat a részeket, amelyek lejegyzése sértette valamely védendő személy érdekeit.109 Leginkább hamisnak - Czakó Kálmán, legfőbb ügyész jelentését idézve - a nyomozást lezáró összefoglaló jegyzőkönyveket tekintette: „az úgynevezett összefoglaló jegyzőkönyveket a vizsgálók összehangolták, azaz más letartóztatottak vallomásaival összehasonlították, és a jegyzőkönyvekben önkényes, és majd minden esetben igen lényeges változtatásokat eszközöltek”.110 így látta Kahler is a Brusznyai-per kutatása alapján.111 Ezeket a jegyzőkönyveket Kenedi „szinkretikus szerkesztmény”-eknek nevezte - Kahler a Brusznyaival készültet „ostobaságok halmazá”-nak112 -, amelyek „kontaminálják a különböző tanúvallomásokból feltárt vagy a titkos vizsgálati módszerekkel felderített tényeket. Azokat is, amelyeket Bibó ugyan nem tagadott, de különböző személyek védelmében nem mondott. [...] A szinkretikus szerkesztményekben azonban már nem lehet különbséget tenni a Bibó szándéka szerint elismert tény, a szándéka ellenére jegyzőkönyvbe foglalt tény, és a szándéka szerint magára vállalt, de nem általa megvalósított cselekedet között.”113 1.4. A megtorlás rendszere Zinner Tibor együtt vizsgálta a megtorlás végrehajtóit, a pártot, a rendőrséget, az ügyészséget és a bíróságot, valamint működési mechanizmusát, az egymásba fonódó párt- és belügyi irányítást, a menet közben a régi mintájára formálódó struktúra működését, vagyis a kádári megtorlás rendszerét. Kahlerhez hasonlóan ő is kontinuusnak és lényegileg azonosnak állítja a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervek politikai célú használatát a Rákosi- és a korai Kádár-korban.114 Szerinte a hatalomnak kezdettől célja volt az 1953 előtti törvénytelen állapot visszaállítása, 108 Kenedi, 1996, 27. 109 Kenedi, 1996, 31. 110 Kenedi, 1996, 32. 111 Kahler, 2001, 160-161. 112 Kahler, 2001, 161. 113 Kenedi, 1996, 32. 114 Zinner, 2001,78, 199, 220, 232, 237,240, 263. 45
