Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

1. Számadás a leszámolásról - 1.3. Fabrikált valóság

rülményeket is, opportunistának, liberálisnak bélyegzik”.104 Kritikájának nem lett érdemi következménye.

Kenedi a valóság szimulált szférájának nevezte azt, ahogy a jegyzőkönyv a szöveg keletkezésére utal.105 Vagyis noha a szerkezet párbeszédet mintáz, a dokumentum valójában nem kihallgató és kihallgatott diskurzusának a lényeget rögzítő lejegyzése, hanem csak azt rögzítették, amiben a két fél megállapodott. A jegyzőkönyvek nem tartalmazzák a nyomozónak azokat a közléseit, amelyekhez az információt a nyílt vizsgálatot megelőző, operatívnak nevezett szakaszból kapta. Az olyan sablonok mögött, mint „Válaszát nem fogadom el, figyelmeztetem, hogy tegyen őszinte vallomást!” legtöbbször valami így megszerzett, bizonyítékként használt információ közlése állt, amelytől a vizsgáló azt várta, hogy beismerő vallomásra kényszeríti a kihallgatottat. Eszerint a vizsgálótiszt, sőt általában a vizsgálati osztály információinak meghatározó szerepük volt a perben konstruált történet megalapozásában. Ezekkel kapcsolatban hivatkozott arra, hogy a vizsgálati osztály 1956 után - Kádár János intelmei alapján - „valóságos tények” köré építette a vizsgálatot.106 Kenedi tehát azt tekintette fontosnak, hogy a jegyzőkönyvek nem tükrözik azt a folyamatot, amelynek során a kihallgatottat rászorították a beismerő vallomásra, de a vizsgálótiszt által közölt, jegyzőkönyvbe fel nem vett állítások valóságtartalmát nem kérdőjelezte meg. Azóta tudjuk, hogy ezek a „valóságos tények” - legalábbis sok esetben - a virtuális valóság tényei voltak: azok alapvető koordinátáit a politikai hatalom nem történeti, hanem politikai szempontú értékelése jelölte ki, tartalommal pedig nemcsak az ügynökök és megfigyelők jelentései, hanem a kor brosúrairodalma, valamint a korábbi perekből nyert „tények” töltötték meg.

Kenedi figyelmeztetett arra is, mennyire fenntartásokkal kell olvasni a jegyzőkönyvbe vett vallomásokat, hiszen azokat „átszínezi az elemi szolidaritástól a kikényszerített hazugságig a moralitás teljes színskálája”, azok jobb esetben is csak egy „fabrikált valóságot” tükröznek.107 Felhívta a figyelmet, hogy a kommunista diktatúra nemcsak a rendszerváltozás idején semmisített meg iratokat azért, hogy eltüntesse bűnei bizonyítékait, hanem fennállásának egész ideje alatt. Bibó vizsgálati iratainak tartalomjegyzéke és más jelek alapján megállapította, hogy Bibóval sokkal több jegyzőkönyv készült, mint amennyit a rendelkezésére

104 Szakolczai, 1999, 60.

105 Kenedi, 1996,21.

106 Kenedi, 1996, 24.

107 Kenedi, 1996, 34.

44