Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
és terjesztésében, de nem volt vezető szerepe a lap készítésében, így nem lehetett a nyomda vezetője. Gyöngyösi tehát hamisan vallotta magát tíz év börtönre ítélt háborús bűnösnek, valamint a Landler 44., az Élünkét kiadó „nyomda” és meg nem nevezett illegális csoportok vezetőjének, miközben tagadta, hogy cselekvő résztvevője lett volna a Domonkosba bevitt férfi megölésének, szerinte Tóth Ilona csinált mindent. Valószínűtlen és valószerűtlen, hogy egyfelől súlyos büntetéssel fenyegetett hamis vádakat vett volna magára, miközben tagadta az általa elkövetett bűncselekményt - akkor is, ha jelentős különbség volt a politikai és a köztörvényes cselekmények társadalmi megítélése között. Feltételezve, hogy első kihallgatásakor lényegében azonosan viszonyult a különböző vádakhoz, arra lehet következtetni, hogy a Kollár-ügyben is többet vallott, mint amennyi történt, vagy mint ameny- nyiről tudomása volt. Ez azért is valószínű, mert az egyetlen konkrétum, amit a gyilkosságról állított, a későbbiek során hamisnak bizonyult: a tárgyaláson tisztázódott, hogy Tóth Ilona nem szúrt injekciót az áldozat bal karjába. A politikai rendőrség számára eredményes volt a szovjet segítség, hiszen az eltérő részletek a későbbiekben nem okoztak megoldhatatlan problémát. A lényeg az volt, hogy Gyöngyösi vallomást tett a gyilkosságról. Nemcsak azért, amit csináltak vele, de amiről semmi konkrétat nem tudunk. Nemcsak azért, mert több gyilkossággal vádolták, amelyek közül hajlandó volt egyet elvállalni. És nemcsak azért, mert kihallgatói bizonyítékokra hivatkoztak. Feltehetően azért is volt hajlandó Tóth Ilonát gyilkossággal vádolni, mert ő is ezt tette vele. December 4-i jegyzőkönyve ebben a kérdésben egyértelmű - és Gyöngyösiék ellen jól használható - volt: „utána visszamentem, de addigra már megfojtották, Gönczi Ferenc és a Piri [Gyöngyösi], ezt onnan veszem, hogy ketten voltak a szobában”.1737 December 19-i jegyzőkönyve szerint Gyöngyösi - feltehetően társai elé tárt vallomásai alapján - igazolta a Kollár-gyilkosság részleteit (injekció beadása a nyakba és a szívbe, az áldozat nyakának megtaposása, majd szíven szúrása a vécében), és többet „ismert be” saját cselekményéből is, de csupa olyat, ami nem okozhatott halált.1738 Elismerte, hogy kétszer pofon ütötte, hogy elvette 200 forintját, hogy Gönczi felszólítására - „tegyük el láb alól” - agyon akarta lőni, de elállt tőle. Újólag elmondta, hogy segített az altatásban. Noha ez volt az egyetlen cselekménye, amelyet az ölés részének lehet tekinteni, arról semmi konkrétumot nem tudott mondani. Ezt az orvos szakértők jelenlétében kénytelen volt elismerni: „Nem emlékszem, hogy a klór-etil milyen volt, és arra sem, hogyan kell locsolni 1737 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Tóth Ilona jkv., 1956. december 4. 1738 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Gyöngyösi Miklós jkv., 1956. december 19. 443
