Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai

December 6-án még Gyöngyösi jelenthette azt a pontot, ahol összeért az Élünk ügye a vélelmezett gyilkossággal, hiszen ő volt az egyetlen, akit mindkettőben bűnösnek tudtak. Számos vallomás fegyveres felkelőnek, sőt parancsnoknak mutatta, és bűnösnek tudták Futácsi meggyilkolásában. D. Szabó találkozott vele a Domonkosban, „Dávid” tehát jelenthetett róla, Csontostól pedig tudhatták, hogy december elején részt vett az Élünk készítésében és terjesztésében. Polgár Erzsébet első feljelentése név szerint említette, miként Tóth Ilona és Molnár vallomásai is. Ezért lett ő az elsőrendű vádlott. Az ügyet maguk között még január végén is Gyöngyösi és társai néven emlegették, egy belügyi dokumentum pedig még egy év múlva is őt mondta a „Domonkos utcai kórházban lévő ellenforradalmi csoport” vezetőjének.1733

Feltételezésem szerint tehát Polgár Erzsébet személyes bosszúból tett feljelentésén, majd Török Éva Gráczi Bélát menteni próbáló vádaskodásán túl két ügynöknek volt szerepe a Kollár-ügy elindításában. „Dávid”, aki jelentett a Domonkosban tartott megbeszélésről, amivel kapcsolatban megemlíthette, hogy ott tartózkodásuk idején gyanús jeleket tapasztalt, mintha valakit elfogtak és kihallgattak volna (ez lehetett Petruska Erzsébet). Ez az információ találkozott Csontos jelentésével, aki Petruska kihallgatását gyilkossággá tupírozta, és beszélt egy valóban ott járt társaságról, amelyben a nyomozók - nyilván „Dávid” segítségével - ráismertek Gáliékra.

Gyöngyösi szovjet kihallgatóit tehát nagy vonalakban tájékoztathatta a rendőrség Tóth Ilona és Molnár vallomásairól. Legalábbis Tóth december 4-i vallomásáról, amelyben a lány őt és Gönczit vallotta gyilkosnak, Gyöngyösi ugyanis őt vádolta viszont, Molnárról pedig annyit sem mondott, amennyit ő a december 5-i jegyzőkönyv szerint önmagáról. Mindez elégségesen indokolja, hogy három társa után ő is vallomást tett a gyilkosságról. Ráadásul, miként a többieket, őt sem csak egy gyilkossággal vádolták: „A vizsgálat megállapította, hogy Ön [...] részt vett emberek megölésében is.”1734 Ez után tett vallomást, de kiemelte: „Én csak egy ember megölésében vettem részt.” Vallomásra bírására a szovjeteknek más eszközük is volt. Hogy mi, annak nincs nyoma, de hogy nagyon hatékony volt, annak igen: Gyöngyösi ekkor olyan dolgokat is „beismert”, amelyeket a későbbi vizsgálat nem tudott bizonyítani, illetve amelyek hamissága bizonyítható. A jegyzőkönyv elején, egy általános kérdésre meglepő vallomást tett:

1733 Kiss-M. Kiss, 2007, 288. Jelentés Angyal István és társai ügyében, 1957. január 25.; Kiss-M. Kiss, 2007, 97. Vizsgálati terv, 1958. január 8.

1734 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Gyöngyösi Miklós jkv., 1956. december 6. Innen a következő idézet is.

441