Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai

„Kérdés: Milyen szerepet töltött be az ellenforradalmi illegális szervezetben?

Felelet: Mielőtt erre a kérdésre felelnék, szeretnék röviden magamról beszélni.

Munkás családból származom. 1946-ban Budapesten letartóztattak, és a német megszállóknak nyújtott segítség miatt tíz évre elítéltek.”

Mint korábban bizonyítottam, Gyöngyösit nem ítélte el 1946-ban a népbíróság, tehát önmagát hamisan terhelő vallomást tartalmaz első jegyzőkönyve. Ha mégis elítélte volna a Szegedi Népbíróság, akkor sem állt volna érdekében azt magától elmondani a szovjeteknek. Mégis aláírta a jegyzőkönyvet, amit vagy ol- vasatlanul tett, vagy olyan állapotba került, hogy bármit hajlandó volt aláírni. Ezt legvalószínűbben brutális megkínzásával érhették el, noha arról soha nem beszélt. (Gönczi azonban az őt ért bántalmazásokról igen. A bírósági orvosok megvizsgálták, ám bántalmazásnak nyomát sem találták.1735) Gyöngyösi - a jegyzőkönyv szerint - más olyan vádakat is magára vett, amelyek nem, vagy alig alapultak a valóban történteken. „A budapesti ellenforradalmi felkelés idején a Landler Jenő utcában lévő felkelő csoportot vezettem”. Ezt ügyészi kihallgatásán még megerősítette, a tárgyaláson azonban tagadta.1736 Mint már tárgyaltam: a Landler Jenő utca 44.-ben nem fegyveres felkelő csoport tanyázott, hanem egy nemzetőr egység bázisa volt ott, amelynek a parancsnoka nem Gyöngyösi, hanem Palotás volt. A jegyzőkönyv szerint „beismerte” azt is, hogy „a legutóbbi időkig”, vagyis őrizetbe vételéig „négy illegális csoport” vezetője volt. Később mindig tagadta, hogy bárhol vezető lett volna. Konkrétan egyetlen esetben merült fel, hogy egy csoport vezetője lett volna: több vallomás szerint a november 4-ét követő hét második felében ő lett a Landler 44. parancsnoka, az azonban nem volt illegális, és semmiképpen nem lehetett vezetője „a legutóbbi időkig”, hiszen az ottani nemzetőr egységet a szovjetek 9-én felszámolták. Azt követően különböző közösségi szállásokon lakott: a Murányi utca 30. alatti szállón, a Domonkos utcai kisegítő kórházban, a Péterfyben, majd a Makarenko (ma Horánszky) utcai diákszállón. Úgy válhatott „négy illegális csoport” vezetőjévé, ha a jegyzőkönyv készítője ezeket mind illegális csoport bázisainak tekintette, és vallomását akkéntjegyzőkönyvezte. Végül a jegyzőkönyv szerint ő volt „a legutóbbi időkig az Elünk című illegális újságot kiadó nyomda vezetője”. Ezzel szemben az eljárás azt bizonyította, hogy részt vett az első, majd az utolsó számok sokszorosításában

1735 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc orvosi vizsgálata, 1957. február 27.

1736 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós üg. jkv., 1957. január 8., Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 20. 24—25., február 22. 47.

442