Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai

eltörne a gyilkolás közben Maráczi eltűnt, egyedül Molnárt kellett kiküldeni őrködni.

Első vallomása szerint egyedül altatta el a férfit. Állítólag október 26-án a Rókus kórházban elaltatták első gépkocsivezetőjét, Fusz Gyulát, aki védekezett, ám a túlerő legyűrte.1607 És állítólag valamikor november 4. után el akarták altatni a Péterfyben Harangi Zoltánt, aki nem hagyta.1608 Ezúttal azonban a gyanúsított, akit állítólag két fegyveres kísért be, akit megütöttek, akiről kiderült, hogy ávós - vagy annak tartják -, szó nélkül tűrte, hogy az arcára tegye az altatómaszkot, és arra annyi klóretilt locsoljon, amennyitől „meg lehetett volna halni”.1609 (Mégsem találták nyomát a holttestet boncoló orvosok.) Gönczi kétszer is jelezte a történet ezen részének valószerűtlenségét. Vallomása szerint a szobába lépve látta, hogy Kollár arcán egy kosár van, amit Gyöngyösi, aki átvette az altatást, hogy a medika be tudja adni az injekciót, locsol valamivel. Csodálkozva kérdezte: „hogy tudtátok rátenni az altató kosarat”?1610 Tóth szerint nem volt nehéz: „rátettem az áldozat arcára”.1611 Mivel nincs nyoma, hogy Gyöngyösi lefogta volna, az altatás csak Kollár beleegyezésével, sőt együttműködésével lett volna lehetséges, annak feltételezése azonban teljesen abszurd, hogy ő asszisztált volna saját „kivégzéséhez”.

Tóth Ilona vagy képtelen volt - utólag - megérteni, miért kellett elaltatni, azért nem tudott róla észszerű vallomást tenni, vagy üzenni akart vallomásainak abszurditásaival, netán mechanikusan felmondta, amit a szájába adtak. Első vallomásában azt két dologgal indokolta: „Azért altattuk el, hogy zajtalanul tudjuk megölni, mivel féltünk attól, hogy alattunk van a nővérszoba, s lehallatszik a zaj, valamint, hogy esetleg ávósok jönnek ezután, és rajtunk ütnek.” Az első azért kevéssé valószerű, mert a vallomások szerint korábban már verték a férfit, ami zajjal járt, az injekciózás pedig nem hangosabb az altatásnál, miképp az sem vélelmezhető, hogy az áldozat az altatásra kevésbé gyanakodott volna, mint az injekció beadására. A második pedig azért hihetetlen, mert aszerint egyenesen hiba lett volna

1607 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Fusz Gyula tárgy, jkv., 1957. március 26. 292.; Kiss-M. Kiss, 2007, 434.

1608 ÁBTL, V-142229/16. Péch Géza..., A BM ORFK II. Főosztály Vizsgálati Osztály intézkedési terve a Péterfy Sándor Utcai Kórházban leleplezett ellenforradalmi központ ügyében, 1957. április 5.; Lásd még Kiss-M. Kiss, 2007, 294.

1609 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy jkv., 1957. február 18. 10.; Kiss-M. Kiss, 2007, 337.

1610 BFL,XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 22. 52., 1957. február 26. 60.

1611 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 10.

408