Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
altatásra vesztegetni az időt ahelyett, hogy azonnal gyilkoltak volna. Ügyészségi jegyzőkönyvébe új magyarázat került: azért kellett elaltatni, nehogy „megtudja, hol van”.1612 (Az ítéletbe ez, a legabszurdabb variáns került bele.) Ehhez varázslatra lett volna szükség, hacsak nem feltételezzük, hogy bekísérésekor nem ismerte fel, merre viszik, ellenben az épületet belülről biztosan felismerte volna, és ezt tudták róla. Ráadásul állítólag a gyilkosság részeként altatták, az pedig végképp érdektelen egy gyilkos számára, hogy áldozata tudta-e, hol hal meg. Az altatás abszurditására M. Kissék is felhívták a figyelmet: számos vallomás szerint Kollár félig-meddig vagy tán egészen eszméletlen volt, amikor altatni kezdték, vagyis az mindenképpen fölösleges, értelmetlen volt.1613 Miközben altatta, Tóth Ilona próbált benzint fecskendezni az áldozat vénájába, a szó háromszor is szerepel a szövegben. Ehhez három kézre lett volna szüksége: eggyel tartotta a maszkot, a másikkal fröcskölte a klóretilt, a harmadikkal pedig injekciózott - miközben Gönczi és Gyöngyösi nézte. „Az altatást [Tóth Ilona] elkezdte, [Kollár] félig aludt már, amikor azt mondta nekem, hogy segítsek.”'614 A benzin beinjekciózása annyiban volt sikertelen, hogy nem tudta oda befecskendezni, ami állítólag azonnali halált okozott volna. Egy hatodéves orvostanhallgatóról azonban nem feltételezhető, hogy előbb a levegőbe spricceli a fecskendő tartalmát, és csak utána szúr. Tehát valahova befecskendezte a benzint vagy annak nagyobb részét, csak nem a férfi vénájába, azért nem tudta úgy megölni. Ezt valószínűsíti, hogy azt is állította: „vér nem jött”, vagyis a tűt bele kellett szúrnia a testbe, abba tehát belekerült valamennyi benzin. Aztán nyomtalanul eltűnt. Eltűnt a holttestből, a vizsgálat során nem találták nyomát, és olyannyira eltűnt Tóth Ilona későbbi vallomásaiból, hogy hosszan tagadta benzin beinjekciózásá- nak még a lehetőségét is: „Ampullázott benzin a kórházban nem volt, orvosok ampullás benzint nem használnak. Ampullázott benzint tudomásom szerint csak öngyújtóhoz használnak.”1615 Aztán, nyilván kérdésre, mégis megpróbálta a benzint visszaemelni vallomásába: „utóbb - éjjel - gondolkoztam azon, hogy mi lehetett benne, ekkor jöttem rá, hogy csak benzines ampulla lehetett. Tudtam, hogy Piros [Gyöngyösi] dohányzik, és többen dohányoztak még.”1616 A lényegtelen 1612 BFL,XXV.4.a. 164/1957.Tóth Ilona...,462.d.TóthIlonaüg.jkv., 1957.január 8.;Kiss-M. Kiss, 2007, 291. 1613 Kiss-M. Kiss, 2007,293, 337. 1614 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 20. 29. 1615 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 10. 1616 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 20. 18. 409
