Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai

kérte magát, és - vallomást tett öt őrizetben lévő társa ellen: ők gyilkolták meg október 31-én a körút és az Aradi utca sarkán Tóth Ferenc államvédelmi száza­dost. „Nevezettek ellen a büntetőeljárás meg is indult, ennek során Törzsök Jó­zsef nevezettekre terhelő vallomást tett, terhelő vallomását a szembesítések során is fenntartotta. A nyomozó hatóság végül is tisztázta, hogy nevezettek nem is vol­tak a bűncselekmény elkövetésének helyszínén. Törzsök József beismerte, hogy azért tett nevezettekre tudatosan hamis vallomást, mert azt remélte, hogy ezáltal a maga számára kedvezőbb elbírálást fog kieszközölni.”1602 Alaposabb kutatás nél­kül nem lehet megállapítani, hogy a hamisnak bizonyult vallomás Törzsök ma­gánakciója volt, vagy kihallgatójával koprodukcióban tette, az viszont tény, hogy az ügyészség bizonyítottnak tekintette, hogy egy gyilkosságban közreműködéssel vádolt személy a maga mentése érdekében az ügyben ártatlanok ellen tett hamis vallomást, amit a szembesítések során is fenntartott.1603 Tóth Ilona vallomásának további vizsgálata előtt szükséges leszögezni, hogy Gálihoz és Obersovszkyhoz hasonlóan ő is saját akasztófája árnyékában tett ha­mis vallomást egy társa ellen. Maráczit bűnrészességgel vádolta, de cselekményét távolról sem mondta olyan súlyosnak, mint a magáét vagy szabadlábon lévő tár­saiét. December 4-i vallomása a továbbiakban sem valószerűbb. A szobában volt egy megvert, de eszméletén lévő felnőtt férfi, valamint ő és négy társa. Miután megtalálták a férfit ávósként ábrázoló képet, úgy cselekedtek, mint egy rutinos kivégző különítmény, pedig csak alig néhány napja ismerték egymást.1604 (Gönczi november 13-án, Gyöngyösi és Molnár később, Maráczi korábban került a Do­monkosba.) Addig hasonló cselekményben sem vettek együtt részt. Mégis, egyet­len szó nélkül döntötték el a gyilkosságot és annak módját. Gyöngyösi a Nép- szabadság cikkírójának sem tudta megmondani, ki döntötte el Kollár megölését: „Ha kerékbe törnek, sem tudom megmondani...”1605 Mindenki tudta a feladatát. Gyöngyösinek elég volt látni, hogy Tóth Ilona kimegy, már tudta, hogy hova és miért: „amikor lement az altató kosárért, akkor már tudtam, hogy megölésről lesz szó.”1606 O vagy Gönczi vitt fecskendőt és tűket - gondolva arra is, hátha egy 1602 BFL, XXV.őO.e. A BFÜ titkos ügykezelésű büntető iratai, 050/1961. Erős István és társainak ügye, Vádirat Mayer Antal és társai ellen, 1957. augusztus 5. 1603 BFL, XXV.4.f. 7083/1957. Törzsök József pere. 1604 Kiss-M. Kiss, 2007, 334. 1605 Népszabadság, 1957. február 17. Pintér István: Interjú a rács mögött. 3.; Kiss-M. Kiss, 2007, 63. 1606 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 20. 29. 407

Next

/
Thumbnails
Contents