Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai

hogy nem Maráczi, hanem Gönczi segített átvinni a holttestet,1599 így Maráczi - Molnár vallomása szerint — mindörökre ott ragadt Tóth Ilona irodájában. Van egy nyom, ami arra mutat, hogy Maráczi nem csak azért került ki az ügy­ből, mert tanúsága feleslegessé vált. Tóth egy vallomásában elmondta, hogy vele próbált üzenni letartóztatott társainak: „Tóth Ilona: én minden kisfiúnak - innen a börtönből — megüzentem, hogy a röplapra vonatkozólag mit valljon, mert nem akartam, hogy az Elünket leleplez­zék. Mellettem volt Maráczi, és ő továbbította az üzenetet. Molnár József: semmiféle üzenetet nem kaptam.”1600 A vizsgálók is tudták, hogy a foglyok kommunikálnak egymással a falon - vagy a csöveken - keresztül. Ezt fel is használták számukra fontos információk vagy éppen dezinformációk elterjesztésére. Ha a rabok beszélgetését meg akarták akadályozni, egy-egy cellát üresen hagytak köztük. Tóth Ilonáék őrizetbe kerülé­sekor ez nem látszott szükségesnek, így Tóth a számára fontos kérdésben - nem a Kollár-gyilkosság, hanem az Elünk ügyében! - tudott üzenni társainak. De üze­nete nem jutott el Molnárhoz, valahol megszakadt a lánc. Abból a tényből, hogy Maráczit kiemelték az ügyből, arra következtetek, hogy el sem indult. Maráczi nem fogolytársainak, hanem a vizsgálóknak adta tovább az üzenetet. Ez a szol­gálata nem lett volna elég szabadulásához, de azzal olyan helyzetbe hozta ma­gát, ahonnan nemigen volt visszaút: Szentgáli kétszeresen tudta zsarolni. Azzal, hogy - Tóth Ilona vallomásai alapján - bíróság elé kerül izgatás, szervezkedés és gyilkosság vádjával, vagyis a legsúlyosabb ítéletre számíthat. És azzal, hogy szol­gálatát felfedi fogolytársai előtt, akik bosszúból ellene fognak vallani. Következ­tetésem szerint tehát első botlása után mindenben Szentgáli szolgálatára kellett lennie, a végén pedig jutalomból szabadult. A rendőrség nem ajánlotta tanúnak, a bíróság és az ügyészség pedig nem erőltette felkutatását, tudomásul vették, hogy nem vette át a neki küldött idézést. Pedig a per idején még Magyarországon volt: csak 1957 őszén hagyta el az országot.1601 Maráczi esetében nem maradt egyértelmű nyoma, hogy a maga mentése érde­kében hamis terhelő vallomást tett társaira, de más ügyben igen. 1957. január 11 - én egy Törzsök József nevű letartóztatott - a dokumentum szerint kihallgatásra 1599 BFL, xxv.4.3. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 26. 76., Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 26. 78. 1600 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona és Molnár József tárgy, jkv., 1957. február 26. 75. 1601 ABTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona..., Feljegyzés Maráczi Ferenc személyi törzslapjának hátoldalán. 406

Next

/
Thumbnails
Contents