Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
hogy nem Maráczi, hanem Gönczi segített átvinni a holttestet,1599 így Maráczi - Molnár vallomása szerint — mindörökre ott ragadt Tóth Ilona irodájában. Van egy nyom, ami arra mutat, hogy Maráczi nem csak azért került ki az ügyből, mert tanúsága feleslegessé vált. Tóth egy vallomásában elmondta, hogy vele próbált üzenni letartóztatott társainak: „Tóth Ilona: én minden kisfiúnak - innen a börtönből — megüzentem, hogy a röplapra vonatkozólag mit valljon, mert nem akartam, hogy az Elünket leleplezzék. Mellettem volt Maráczi, és ő továbbította az üzenetet. Molnár József: semmiféle üzenetet nem kaptam.”1600 A vizsgálók is tudták, hogy a foglyok kommunikálnak egymással a falon - vagy a csöveken - keresztül. Ezt fel is használták számukra fontos információk vagy éppen dezinformációk elterjesztésére. Ha a rabok beszélgetését meg akarták akadályozni, egy-egy cellát üresen hagytak köztük. Tóth Ilonáék őrizetbe kerülésekor ez nem látszott szükségesnek, így Tóth a számára fontos kérdésben - nem a Kollár-gyilkosság, hanem az Elünk ügyében! - tudott üzenni társainak. De üzenete nem jutott el Molnárhoz, valahol megszakadt a lánc. Abból a tényből, hogy Maráczit kiemelték az ügyből, arra következtetek, hogy el sem indult. Maráczi nem fogolytársainak, hanem a vizsgálóknak adta tovább az üzenetet. Ez a szolgálata nem lett volna elég szabadulásához, de azzal olyan helyzetbe hozta magát, ahonnan nemigen volt visszaút: Szentgáli kétszeresen tudta zsarolni. Azzal, hogy - Tóth Ilona vallomásai alapján - bíróság elé kerül izgatás, szervezkedés és gyilkosság vádjával, vagyis a legsúlyosabb ítéletre számíthat. És azzal, hogy szolgálatát felfedi fogolytársai előtt, akik bosszúból ellene fognak vallani. Következtetésem szerint tehát első botlása után mindenben Szentgáli szolgálatára kellett lennie, a végén pedig jutalomból szabadult. A rendőrség nem ajánlotta tanúnak, a bíróság és az ügyészség pedig nem erőltette felkutatását, tudomásul vették, hogy nem vette át a neki küldött idézést. Pedig a per idején még Magyarországon volt: csak 1957 őszén hagyta el az országot.1601 Maráczi esetében nem maradt egyértelmű nyoma, hogy a maga mentése érdekében hamis terhelő vallomást tett társaira, de más ügyben igen. 1957. január 11 - én egy Törzsök József nevű letartóztatott - a dokumentum szerint kihallgatásra 1599 BFL, xxv.4.3. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 26. 76., Gönczi Ferenc tárgy, jkv., 1957. február 26. 78. 1600 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona és Molnár József tárgy, jkv., 1957. február 26. 75. 1601 ABTL, 3.1.9. V-142621/1. Tóth Ilona..., Feljegyzés Maráczi Ferenc személyi törzslapjának hátoldalán. 406
