Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
a történetből? Nem tudjuk, hogy december 14-én pontosan mi volt Szentgáli szándéka, és azt Tóth Ilona mennyire értette meg. Feltételezésem szerint 4-én a főhadnagy követelésére, közléseinek megfelelően, kérdéseiből következtetve tett hamis vallomást egy meg nem történt bűncselekményről. Tíz nappal később a kérdésekből, illetve közlésekből látta, hogy csökkentenie kell Maráczi szerepét, de nem tüntethette el a történetből: rajta bármikor számon kérhették a vallomásai közti eltéréseket. A vizsgálat lezárásakor Szentgálinak már nem volt szüksége Maráczira, ezért kiemelte az ügyből, és intézkedett, hogy helyezzék szabadlábra. Ebből azonban nem következik, hogy már 14-én is ez volt a szándéka. Az eljárás különböző fázisaiban más és más lehetett az érdeke vele kapcsolatban: Göncziék őrizetbe vétele előtt minél teljesebb bevonása a gyilkossági történetbe; utána szerepének mérséklése, de megtartása, hogy szükség esetén be tudjon segíteni a bizonyításba; miután pedig a bűntény megfelelő bizonyítást kapott, célszerűnek látszott eltüntetni, mert maradása több veszéllyel járt, mint amennyi eredménnyel kecsegtetett. Teljesen azonban nem sikerült eltüntetni, Tóth Ilona még a tárgyaláson is azt vallotta, hogy szerepe volt a gyilkosságban, ő volt az, aki kihívta az írókkal folytatott tárgyalásról: „Maráczi benyitott, és mondta: »Ica, Piros [Gyöngyösi] mondta, hogy injekciót kell beadni«”.1596 Ezt később az ügyész figyelmeztető kérdésére a végső verzióhoz igazította: „Gyöngyösi benyitott azzal, hogy - amikor én az írókkal tárgyaltam — »Ilona, gyere azonnal, be kell adnod egy injekciót«”.1597 (Különös, hogy összekeverte a két férfit. Maráczi kezdettől ott volt a Domonkosban, részt vett a röpcédulázásban, míg Gyöngyösi csak kevéssel az állítólagos gyilkosság előtt került a kisegítő kórházba, és az Elünk első számának elkészítése előtt nem vett részt röplapok készítésében. Ha mégis ösz- szekeverte őket, azt leginkább az magyarázhatja, hogy nem arról tett vallomást, amire emlékezett, hanem amit a kihallgatásain kapott kérdésekből és közlésekből következtetett és megjegyezni igyekezett.) Tóth Ilona Maráczit a történet későbbi részéből sem tudta kihagyni: szerinte közvetlenül a gyilkosság előtt bent volt a szobában, látta Kollárt és a fényképet. Maráczi Molnár vallomásában is benne ragadt: szerinte a gyilkosság idején mindvégig bent volt Tóth Ilona irodájában („Gönczi, Gyöngyösi, Maráczi bent voltak a szobában, nem jöttek ki”1598), sőt, elképzelhetőnek tartotta, hogy Gyöngyösivel Maráczi vitte át a hullát a vécébe. Hibáját Tóth és Gönczi is próbálta korrigálni, de csak azt a részt helyesbítették, 1596 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 9. 1597 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 20. 17. 1598 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Molnár József tárgy, jkv., 1957. február 26. 72. 405
