Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.8. A fővádlottak vallomásai
ellentétbe került a későbbi vallomásokkal, és ismét ellentétbe került Polgárral, aki mindig két másik fegyverest nevezett meg - általában Fehér Károlyt és a csak Kopasznak nevezett fiatalt. Ezt még lehet azzal magyarázni, hogy Tóth Ilona nem volt szemtanúja az esetnek, vallomása hallomáson alapult, de az a körülményesség, ahogy a helyet megnevezte, nem magyarázható ugyanezzel. A későbbi vallomások szerint az áldozatot az ő szobájába, a még későbbiek szerint - miután december végére sikerült összekapcsolni az Élünk ügyét a Kollár-gyilkossággal, s így az ő szobája foglalt lett, hiszen ott tárgyaltak az írókkal - az ő irodájába vitték, ami érthetetlenné teszi, hogy miért elhelyezkedésével azonosította (Jobbra a harmadik szobába”) anélkül és ahelyett, hogy sajátjának nevezte volna. Az iratok szerint két helyiséget foglalt el, egyet irodának és egyet szobának. Eszerint a szerénynek, csendesnek, visszahúzódónak mondott lány két szobában terpeszkedett, miközben annyira helyszűkében voltak, hogy a női kórtermet az alagsorban kellett berendezni, de ezt az ellene vallók, Fazekasné, Turcsányiné, Vargáné sem vetették a szemére. Ennél valószínűbb, hogy a két forrásból, az Élünk- és a Kollár-ügyből eredő ötvenhetes történet szerkesztői a vizsgálati szakasz legvégén - amikor Gálin keresztül sikerült összekapcsolni a két ügyet - szembesültek a problémával, hogy a történet mindkét szálának Tóth Ilona szobája a helyszíne: ott tárgyaltak Obersovszkyékkai, és ott gyilkolták Kollárt. Ezért kettőzték meg helyiségeit, és kapott 1957-ben egy irodát és egy szobát. A váratlan probléma összezavarta Gálival történt szembesítésekor: egyszer szomszédosnak mondta a két helyiséget („a szomszéd szobából ütések zajára emlékeztető zörejeket hallottunk”), majd ugyanabban a bekezdésben egymástól egy szobával elválasztódnak („átmentem a harmadik szobába”).1576 Ebből is látszik, hogy nem azt próbálta felidézni, ami történt, hanem arra törekedett, hogy a tőle várt vallomást tegye. Feladata volt Gálit vallomásra bírni: azért mondta szomszédosnak a szobákat, hogy Gáli hallja a bántalmazást. Vallomása folytatásakor pedig Török Éva - vele korábban ismertetett - vallomásához igazította a történetet, akitől úgy tudta, hogy szobája az ő „szobája” és „irodája” között volt, aszerint tehát Kollárt a harmadik szobában verték és ölték.1577 Az ügyészi szakban még nem sikerült megoldani a problémát, jegyzőkönyvébe csak annyi került, hogy „a kórház egyik szobájába” vitték be Kollárt.1578 A tárgyaláson már megfelelő vallomást tett: „Ez az egész 1576 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Tóth Ilona és Gáli József sz. jkv., 1956. december 29. 1577 Az ellentmondást M. Kissék is észrevették. Kiss-M. Kiss, 2007, 140. 1578 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona...,461. d. Tóth Ilonáiig, jkv., 1957. január 8.; Kiss-M. Kiss, 2007, 290. 400
