Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.7. Tanúk tanúsága

vád tekintetében semmi értékelhetőt nem mondott.”1494 Szerepét sikerült annyira elszürkíteni, hogy fel sem tűnt a kutatóknak. Gyenes csak egy lábjegyzetben hivatkozott rá, Eörsi ennek sem látta szükségét.1495 Gálin, Obersovszkyn és Gönczin kívül - akik hosszabb ideig álltak vele kapcsolatban - a többi vádlott a tárgyalás idejére elfelejtette. D. Szabó szinte kizárólag az Elünk későbbi számairól beszélt, és ha a vádlottak próbálták november 18-ára terelni a szót, mindannyiszor kitért: nem emlékezett, vagy másról kezdett beszélni. Nem emlékezett, hogyan kerültek a kisegítő kórházba; kik vettek részt a Domonkos részéről a megbeszélésen; hogy valami zűr lett volna a tej körül; hogy Tóth Ilonáékat kihívták; hogy hallott volna valamit valaki elfogásáról, altatásról vagy gyilkosságról.1496 Tóth meg is jegyezte: „Érdekes, hogy semmire nem emlékszik.”1497 Egy valamire emlékezett: vasárnap, tehát 18-án voltak ott, amivel alátámasztotta Gálinak a bűntényt bizonyító vallomását.

M. Kiss Sándorék nem tudták megállapítani, mikor és kinek a révén kapcsolódott össze a Kollár-ügy az Elünkkel. De jól látták, hogy az nem volt érdeke sem Tóth Ilonáéknak - akiknek jobbára köztörvényes bűncselekménye így kapott politikai színezetet sem Obersovszkyéknak, akik így egy sötét bűnügybe involválódtak,1498 az tehát vélhetően nélkülük történt. Feltételezve, hogy az ávó D. Szabóval már novemberben felújította a kapcsolatot, valószínűnek látszik, hogy az ő közreműködésével kötötték össze a két ügyet. Tőle értesülhettek annak lehetőségéről, hogy ottlétük idején az Elünk készítésén túl valami más is történt: Tóth llonáék valakit valamivel meggyanúsítottak és kihallgattak. M. Kissék „egy magát megnevezni nem akaró személy” jelentésével magyarázzák, hogy november 20-ára virradó éjjel razziát tartottak a Domonkosban. Látják azonban, hogy az arról beszámoló jelentés nincs összhangban a razziával, aszerint ugyanis a Domonkosban „felkelők tömege bujkál részben mint ápolt, részben [mint] ápoló”,1499 „a razziázó közegek pedig nem vizsgálták át a felkelők esetleges tartózkodási helyeit”,1500 abba a szobába, ahol másokkal együtt Gönczi és Gyöngyösi

1494 Kiss-M. Kiss, 2007, 414.

1495 Gyenes, 1992, 22, 71.; Eörsi L„ 2003, 207.

1496 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. D. Szabó László tárgy, jkv., 1957. március 16. 211-215.

1497 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. március 16. 213.

1498 Kiss-M. Kiss, 2007, 146.

1499 Kjss-M. Kiss, 2007, 148. Garami István százados jelentése, 1956. november 19.

1500 Kiss-M. Kiss, 2007, 151.

377