Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.7. Tanúk tanúsága
Petruska Erzsébetet. A Domonkos azért kaphatott egy nap haladékot, mert 1956- ban november 18. vasárnapra esett. Ha az ügynöknek sürgős jelenteni valója volt, munkahelyén kellett telefonon keresnie tartótisztjét. „Dávid” azonban vasárnap — miután éjszaka elkészítették az Elünk első számát — nyilván nem tudta elérni tartótisztjét, ezért csak 19-én, hétfőn jelenthetett a kisegítő kórházban történtekről, ahol még aznap este razziát tartottak. D. Szabót csak két hónappal társai után vették őrizetbe, pedig Gálinál nagyobb és folyamatosabb volt a szerepe az Elünk megjelenésében, és Obersovszky mellett ő volt az, aki december elején Sebestyén Miklóssal, a KMT Sajtóirodájának vezetőjével tárgyalt a Munkás Újság engedély nélküli kiadásáról. Gálit és Obersovszkyt kis híján kivégezték, D. Szabó ellen vádat sem emeltek. Kollaborálását szigorúan biztosították: a tárgyalásra a vizsgálati osztály Gyorskocsi utcai börtönéből vezették elő, de utána szabadlábra helyezték, március 25-én adta első, fennmaradt jelentését.1492 1493 Vallomásai szerint kétszer tudta meg, hogy mi történt a Domonkosban: „Kihallgatásom alatt a vizsgálótiszttől értesültem, hogy a kórházban tartózkodásom alatt mi történt”, illetve decemberben olvasta a Népszabadságban.'493 Mivel februárban vették őrizetbe, egyik állítása biztosan nem igaz. Véleményem szerint hamis vallomásaival azt a látszatot akarta kelteni, hogy csak a vádlottak „beismerő” vallomásai után értesült a gyilkosságról, vagyis nem volt, nem lehetett szerepe annak felgöngyölítésében, a gyilkosság és az Élünk kiadásának egy napra csúsztatásában. Aktív ügynöknek mutatja, hogy jelentéseit már akkor megsemmisítették, vagyis azok olyan részleteket tartalmazhattak, amelyek alkalmasak lehettek az ávó machinációinak lelepleződésére. Fontos jelnek tekintem, hogy a rendőrség nem hallgatta ki, noha Gáli és Obersovszky többször említette az Élünk szerkesztői között, és velük együtt volt a Domonkosban. Nyilván azért, mert általános szabály volt, hogy az ügynök - lelepleződésének megakadályozása érdekében — lehetőség szerint nem kapott nyílt szerepet az ügyekben. Az ő feladata bizalmas információ szállítása volt, aminek segítségével a vizsgálók feltáró vallomásra tudták kényszeríteni a gyanúsítottakat, szükség esetén a tanúkat. A politikai rendőrség a bíróság előtt is igyekezett fedésben tartani bizalmi embereit, elkerülni, hogy a tárgyaláson vallomást kelljen tenniük. „Dávid” nem szerepelt a tanúnak ajánlottak listáján, vagyis a rendőrség akarata ellenére kellett vallomást tennie. Vallomása teljességgel érdektelen volt, „a Tóth Ilonáék elleni 1492 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 463. d. Tértivevény, 1957. március 13.; ÁBTL, 3.1.2. M-20971. Dávid..., Dávid jelentése az új napilapokról, 1957. március 25. 1493 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. D. Szabó László tárgy, jkv., 1957. március 16. 211,212. 376
