Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.7. Tanúk tanúsága

Kérdés: De hát hogyha a terhelést tudod, akkor miért nem mondod? Akkor le van zárva az egész vizsgálat.

Válasz: De nincs értelme! Nincs értelme, mert mindenkit magam ellen haragítok akkor, aki.. ,”1457

Gyenes nem értette, miért véd valakit Molnár, mert fel sem merült benne, hogy az ítéletért az áldozatok is felelősek lehetnek. Nem értette, miért tart visz- sza másokat „terhelő” információkat, mert fel sem merült benne annak lehetősége, hogy a vádlottak kollaboráltak az ávóval saját és társaik elítélése érdekében. Csak a másik oldal szereplőit „terhelő” információkat várt, és értetlenül fogadta, hogy Molnár ilyeneket vissza akar tartani. És nem értette, miért tart attól, hogy mindenkit maga ellen haragít, ha mindent elmond, amire emlékszik. Nem tudom azonban másnak érteni Molnár szavait és viselkedését, mint hogy elsősorban az akkor még élő Obersovszkyt, másodsorban az ötvenhatosokat, harmadsorban az ötvenhatot 1992-ben, az interjú készítésének idején dicsőséges forradalomnak, a megtorlást pedig az áldozatok töretlen helytállását példázó eseménynek látó és tartó közvéleményt nem akarta maga ellen fordítani. 1992-ben, amikor a több mint harminc évig tartó mocskolódás után ötvenhatot a társadalom túlnyomó része csodálatosnak és felemelőnek látta, Molnár József, egykori elítélt, nyugdíjas komlói bányász nem vállalta, hogy az ávóval folytatott - jóllehet kikényszerített - kollaborálással vádolja a forradalom és a megtorlás olyan hőseit, mint Gáli, Obersovszky és mások. Talán azért sem vállalta, mert akkor saját kollaborálásra kényszerüléséről is vallania kellett volna. Hiába kínálta fel neki Gyenes a lehetőséget, hogy mondjon el mindent őszintén az utókornak, majd titkosíttassa az interjút, amelyhez az általa kikötött időig senki sem fog hozzáférni, az ávó börtöniskoláját kijárt Molnárban ehhez nem volt elég bizalom. Nem Gyenesben nem bízott, nem az interjúkat őrző 1956-os Intézetben, hanem a világról, egy rossz, ávós világról tudott túl sokat ehhez.

M. Kissék csak felvetették a lehetőséget, de nem állították egyértelműen, hogy az írók nem 18-án, hanem 17-én voltak a Domonkosban, következésképpen nem állították, csak feltételezték, hogy ebben az esetben „a vád egyik fontos állítása, s vele együtt Gáli vallomása dől meg”.1458 Szerintem nem tartható az Elünk első száma elkészítésének november 18-ára datálása. Annak ellentmondanak a vádlottak korai, még nem a koncepcióhoz igazított vallomásai1459 és a Gönczi- Turcsányiné affér. A két író 17-én volt a Domonkosban, következésképpen hamis

1457 OHA,492. Molnár József..., 1992,91.

1458 Kiss-M. Kiss, 2007, 134.

1459 Kahler, 2001, 137.

365