Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.6. Kollár István nőismerőse
november 18-án nem is ott, hanem a Murányi 30.-ban látogatta meg Polgárt. Fehér Károly, aki Tápiószeléről előző nap került a Landler 26.-ba, nem vett részt a felkelésben, Kopasz pedig akkor már nem is volt Budapesten. Polgár annyira zavaros, valószerűtlen, ellentmondó, sok esetben egyértelműen hamis vallomást tett, hogy kizárólag az ő beszámolója alapján nem lehet megtörtént ténynek tekinteni, hogy Kollárt bárki bevitte a Domonkosba, amelynek sem intézményes, sem személyes kapcsolata nem volt a Landler 26.-tál, illetve az ott tartózkodókkal. Ami az állítólagos gyilkosság három elkövetőjének ötvenhatos és azt megelőző történetéről megtudható, az nem valószínűsíti, sőt, valószínűtlenné teszi, hogy ha mégis történt gyilkosság, annak ők lettek volna az elkövetői, de valószerűtlen magának a gyilkosságnak a ténye is, hiszen 1956 novemberében nem volt úzus az árulással vagy kémkedéssel gyanúsítottak „likvidálása”. Hamisnak bizonyult három tárgyi bizonyíték: a kihantolt holttest, Gyöngyösi bicskája és a bizonyítékként használt fotó. Nem történt meg a holttest egyértelmű azonosítása, a rokonok szoros és állandó kapcsolata Kollárral valószínűtlen és bizonyítatlan. A holttest vizsgálata nem igazolta azt az elkövetési módot, ahogy a vádlottak beszámoltak a gyilkosságról. Nem állítható tehát sem az, hogy a Domonkos utcában kihantolt tetem Kollár Istváné, de az sem, hogy azé a férfié, akit Tóth Ilonáék állítólag ott, akkor és úgy megöltek. Ha megöltek valakit. Ha egyáltalán valaki megölt valakit november 18-án a Domonkosban. Az eddigi vizsgálódás számos további kérdést vet fel. Kinek a holttestét találták meg 1956. december 12-én a templomkertben, és hogyan került oda? Mi történt, ha történt valami november 18-án este a kisegítő kórházban, bevittek-e oda gyanús személyt, kikérdezték-e, és megölték-e? Amennyiben igen, azok követték-e el, akiket a bíróság bűnösnek talált, ha pedig nem, de akkor is, ha igen, miért vallották magukat bűnösnek egy olyan bűncselekményben, amelyet halál- büntetés fenyegetett? 352
