Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István

a szükség szerint alakította. Feltehetően ezúttal is, hiszen máshol nyoma sincs ennek a tudásának. November 20-i feljelentésében azt állította, hogy Kollár el­hurcolásának napján őt is bevitték megölni a Domonkosba, csak a véletlen sze­rencsének köszönhette, hogy megmenekült,1326 mégsem próbálta megkeresni a belügyes majdnem-rokont, visszament azok közé, akik állítólag meg akarták ölni. Másnap a szálláson razziázó rendőröknek beszélt először Kollár eltűnéséről, de a sógort csak 20-án kereste meg, miután Kollárt nem találta a szállásán. „Elmentem a Pillangó utcai szállásra, a gondnokkal beszéltem, mondtam, hogy elvitték tőlem Kollárt, de hogy hová, azt nem tudom. Nehezen kaptam meg a húga címét, nem akarták odaadni. Ezután elmentem a húgához, amikor is megismertem a sógorát, akit azelőtt soha nem láttam, nem ismertem”.1327 Szövege szerint 20-án sem a belügyest kereste, hanem a vér szerinti rokont, vagyis nem segítséget akart kérni, hanem felvilágosítást Kollárról. Ekkor tudhatta meg, hogy Vári hol dolgozik. Az iratokban nincs tehát nyoma, hogy Váriék szoros kapcsolatot tartottak volna Kollárral. Következésképpen semmi alapjuk nem volt arra, hogy kétke­déssel fogadják, amit december 20-án Szentgáli közölhetett velük: Bakné és a tettesek már azonosították a holttestet. Hihették, hogy az azonosítás annak rendje s módja szerint történt, az ő vallomásukra csak az új módi, a törvényesség fo­kozott biztosítása érdekében van szükség. Kérdésként csupán az merülhet fel, miért vállalkozott Vári a tárgyaláson hamis tanúzásra. A lehetséges válasz előtt szükséges megjegyezni, hogy a rokonok bírósági vallomásával kapcsolatban egy másik kérdés is feltehető: Váriné miért nem vállalkozott tanúzásra, vagy miért in­tézték úgy, hogy ne kelljen tanúskodnia? Vári belügyi dolgozóként tett vallomást. Belügyesként kötelessége volt minden eszközzel támogatni az ellenforradalom elleni harcot, segíteni az ellenforradalmárok felelősségre vonását. Kahler Frigyes Brusznyai Árpád peréről írott munkájával kapcsolatban már hivatkoztam arra a levélre, amelynek egy részletét Kahler közölte, és amelyből az derül ki, hogy párttagok és pártszervezetek nem a vallomás igazságtartalmát, hanem azt tartot­ták fontosnak, hogy az a vád bizonyítását szolgálja.1328 Ha ez így volt - márpedig volt így - párttagok, pártszervezetek esetében, még inkább kötelességének érezte egy belügyes (sőt, Baknét is oda számítva: a belügyesek), hogy segítse, segítsék az ellenség elleni harcot. Vári törzsőrmestertől nem azt kérték, hogy hamis val­lomással járuljon hozzá ártatlan emberek elítéléséhez, csak egy apró szívességet, 1326 Kiss-M. Kiss, 2007, 216-217. Polgár Erzsébet feljelentése, 1956. november 20. 1327 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Järz Vilmosné [sz. Polgár Erzsébet] tárgy, jkv., 1957. március 14. 189.; Kiss-M. Kiss, 2007, 225. 1328 Kahler, 2001, 164. 331

Next

/
Thumbnails
Contents