Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István

20-án kellett kérdéssel hozzájuk fordulnia, Váriné kihallgatásakor eszerint Szent- gáli tudta a munkahely nevét. A húg tehát semmi olyat nem mondott a bátyjáról, amit Szentgáli ne tudott volna már a kihallgatása előtt. Nem mondott semmi olyat, ami igazolhatná élő, folyamatos kapcsolatukat. A férj rendőrségi jegyzőkönyve ugyanazokat az elemeket tartalmazza, mint amelyeket az ugyanaznap, ugyanott, a feleségével készült.1321 A sógor katonai szolgálatát, a fényképezkedés történetét, Kollár munkahelyének megnevezését - itt magasépítő vállalat -, végül munkásszállójának pontos címét. Mindaz, amit a feleség állításairól megállapítottam, érvényes az övére is, eszerint a házaspár rendőrségi vallomása nem tartalmaz semmi olyat, ami biztosan és egyértelműen tőlük származna, ami Kollárral élő kapcsolatukat bizonyíthatná. Ehhez képest meglepő, hogy Vári a tárgyaláson mennyi újat mondott el róla. „Vári elmondta, hogy Kollár minden vasárnap náluk ebédelt, október 23-ától november 10-ig pedig állandóan Dózsa György úti lakásukban tartózkodott. November 10. és 18. között sógora szerint talán egyszer látogatta meg őket [...]. Vári szerint sógorát egyszer már elfogták október 23. után - mert tudták róla, hogy a belső karhatalomnál volt, de mert megmutatta munkaadói igazolványát, elengedték.”1322

Noha állításainak valótlanságát csak akkor lehetne tételesen bizonyítani, ha mindegyikkel egy azt kizáró másik, bizonyítékon nyugvó állítást szegeznénk szembe - Kollár vasárnaponként nem ebédelhetett náluk, mert máshol, másokkal ebédelt; a jelzett időben nem tartózkodhatott náluk, mert máshol volt, stb. összességében mégis nyilvánvaló a valószerűtlenségük, a vallomás tendenció- zussága. Polgár Erzsébet a tárgyaláson azt állította, hogy a férfi már öt hónapja udvarolt neki, a házasságot fontolgatták, „minden vasárnap eljárt” hozzá.1323 Ha Vári és Polgár vallomása is igaz, akkor furcsa, hogy sem Váriék nem tudtak Polgárról, sem ő Váriékról, noha Kollár vasárnaponként egymás után találkozott velük. De Vári vallomását önmagában is gyanússá teszi, hogy abban az időszakban, amelyről beszámolt, két olyan vasárnap volt, amikor Kollár nem ebédelt náluk: november 11. és 18., ellenben október 23., amikor állítólag náluk volt, keddre esett. Aznap pedig nemcsak ebédre maradt, hanem november 10-ig ott időzött: Vári a forradalom egész idejére alibit bizonyított neki. Mintha Kollár már 23-án, amikor még csak engedélyezett tüntetés zajlott az utcákon, tudta volna, hogy

1321 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Vári András jkv., 1956. december 20.; Kiss-M. Kiss, 2007, 258.

1322 Kiss-M. Kiss, 2007, 406-407. Vári András tárgy, jkv., 1957. március 14. 194-196.

1323 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Järz Vilmosné [sz. Polgár Erzsébet] tárgy, jkv., 1957. március 14. 189.; Kiss-M. Kiss, 2007, 224-225.

329