Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
1. Számadás a leszámolásról - 1.1. Az Igazság
De a lényeg nem változott: a szervek szállították a régi eredményt, a kizárólag hatalmi célokat szolgáló, a valóban történtekre alig hajazó tényállást és az ítéletet, amelyben „a vádnak minden egyes állítása, a vizsgálat minden adata igazolást nyert”.55 A két per tehát egyezik a feltárt tényállás és a történeti valóság viszonya tekintetében is. így ha a Rajk-pert koncepciósnak nevezzük, annak kell nevezni a Nagy Imréék elleni eljárást is. Miközben ezt 1990 óta viszonylag egységesen koncepciósnak tartja a szakma, megkülönböztették a többi, koncepciósnak nem tartott pertől. Pedig már Kendéék könyve alapján feltételezhető volt, hogy nem különbözött alapvetően a megtorlás többi eljárásától. Maiéter Pált eredetileg egy másik perben szándékoztak bíróság elé állítani, de róla ugyanolyan hamis állításokat tartalmaznak az iratok („fegyveres támadást vezetett a népi demokratikus állam rendje ellen”, a magyar hatóságok tartóztatták le56). Az igazság a Nagy Imre-ügyben című kötet után hosszú ideig nem volt lehetőség összevetni a periratokban megjelenő történeteket a valóban történtekkel, és ítéletet alkotni a megtorlás eljárásairól. Egyfelől azért, mert az iratok nem voltak hozzáférhetők, a perekről általában csak olyan szűkszavú tudósítások jelentek meg, amelyek nem adtak lehetőséget érdemi vizsgálatra, de azért sem, mert a többi elítéltről sokkal kevesebb és esetlegesebb információval rendelkeztek azok az emigránsok, akik őrizni törekedtek a forradalom emlékét. Nagy Imre - miniszterelnökként - széles nyilvánosság előtt beszélt és cselekedett, írásait kijuttatták Nyugatra, igy meg lehetett kísérelni a rá szórt rágalmak cáfolatát. Ez nem volt lehetséges azok ügyében, akik tevékenysége csak szőkébb kör előtt volt nyilvános, akik kevesebb írott nyomot hagytak maguk után, vagyis a megtorlás többi áldozata esetében. E téren a rendszerváltozás hozott újat, amikor kezdtek hozzáférhetővé válni az addig elzárt periratok. A megtorlás iratait ötvenhat megismerésére alkalmas forrásnak tekintette Rainer M. János, a forradalom történetének legtekintélyesebb kutatója. A rendszerváltozás után elsőként írt új igényű és szemléletű forradalomtörténetben „különleges jegyei” miatt elkülönítette a Nagy Imre-pert a többi eljárástól. Előbbit egy „politikai koncepció” alapján megrendezettnek nevezte,57 de az ötvenhatos megtorlással kapcsolatban következetesen kerülte a „koncepciós per” kifejezés 55 Kende és mások, 1989, 97. A szöveg a Rajk-per francia kiadásának visszafordítása magyarra. A magyar eredetiben: „a vádirat valamennyi állítása, a nyomozás valamennyi adata teljes bizonyítást nyert”. Zinner, 1989, 214. 56 Kende és mások, 1989, 11. 57 Litván, 1991, 126. 31
