Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

1. Számadás a leszámolásról - 1.1. Az Igazság

használatát. Véleménye nem változott a Nagy Imre-monográfia írása során: „A vizsgálat tárgya [...] az a konstruált történet, amelyben elsősorban ő és vezetésével a többiek a szocialista rendszer megdöntésére törtek, szervezkedtek a hatalom megragadására.”58 A többi pert azonban szembeállította a Nagy Imre-perrel: „A vizsgálók és a bíróságok gyakorlata ennek megfelelően nem koholt rémmesék fabrikálására irányult - mint az ötvenes évek elején -, bár »kiegészítő jelleggel« alkalmazták az e téren meglévő tapasztalataikat is. Fő törekvésük a megtörtént események »megfelelő beállítása«, úgynevezett kriminalizálása lett [kiemelés az eredetiben — Sz. A.].”59 Eszerint a megtorlás pereit három csoportba lehet sorolni. Az elsőnek egyetlen darabja van, a „politikai koncepció” alapján konstruált Nagy Imre-per. A második csoportba tartoznak azok az eljárások, amelyekben a cél a történtek feltárása volt, de a rekonstruált történeteket olyan beállításba — Gyáni későbbi kifejezésével „koncepcionális keretbe” - helyezték, amely lehetővé tette a büntetés kiszabását. A harmadikba pedig azok, amelyekbe „kiegészítő jelleggel” koholt rémmesék is kerültek.

Ezzel az osztályozással kapcsolatban több dolgot szükséges leszögezni. Egyfelől Rainer a két homogén csoporton túl, amelyek közül az egyik csak egy darabból áll, feltételezett olyan amalgám pereket, amelyekben egyaránt vannak hamis konstrukciók és helyes rekonstrukciók. Következésképpen mielőtt ötvenhat történetének kutatója merítene egy eljárás irataiból, szükséges magát a pert vizsgálnia, hogy megállapíthassa, nincsenek-e benne akár csak „kiegészítő jelleggel” is hamis elemek. Nem elégséges a szöveg dekriminalizálása, például a fosztogatásnak nevezett cselekményt a lakosság ellátása vagy a nemzetőrség felszerelése érdekében végrehajtott akciónak mutatni - feltéve, hogy valóban az volt a célja. Nem elégséges az ellenforradalmár szót forradalmárra vagy felkelőre cserélni, hanem egyenként és összességükben kell vizsgálni a perben tényként tálalt cselekményeket, hogy azok valóban megtörténtek, megtörténhettek-e. Mindegyik per mindegyik történetét fenntartással kell kezelni mindaddig, amíg alapos vizsgálat nem bizonyítja a hitelességét.

Kétséges azonban, hogy ezeket az általam amalgámnak nevezett pereket történelmi forrásértékük szempontjából érdemes-e megkülönböztetni a konstruált perektől. Mindkettőben vannak valós és valótlan elemek, csak ezek aránya és funkciója különbözik. A konstruált perekben a hamisítás adja a perbeli történet vázát, lényegét, a valós elemek csak nélkülözhetetlen adalékok; az amalgám perekben fordítva: a rekonstruált történeteket színezik kitalációk. Ráadásul Rainer

58 Rainer, 1999, 409.

59 Litván, 1991, 133.

32