Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István

többször - találkozott Kollárral, aki vallomásai szerint szoros kapcsolatban állt vele, sose látott nála egyenruhás fotót, a tárgyaláson pedig nem azonosította vele a háromalakos képen lévő személyek egyikét sem.

Amennyiben pedig a háromalakos képen nem Kollár szerepel egyenruhában, akkor két magyarázat lehetséges arra, hogy a vádlottak miért ismerték fel azon áldozatukat: vagy azért, mert a fotón látható személy hasonlított rá, vagy mert a terhűkre rótt bűncselekményt nem követték el, az állítólagos áldozatot nem is látták, számukra nem volt jelentősége, hogy kinek a megöléséről tettek önmagukat hamisan vádoló vallomást. Utóbbi feltevést indokolja számos eddig ismertetett körülmény, különösen pedig egy Gönczi által a tárgyaláson feltett, de megválaszolatlanul maradt kérdés. Polgár Erzsébettől először Gyöngyösi kérdezett valamit Kollár óraszíjával kapcsolatban, amire B.-né Tóth Matild megtiltotta a választ. Ekkor szólt közbe Gönczi: „kíváncsi vagyok, hogy a tanú ismeri-e egyáltalán Kollárt, és valóban a menyasszonya volt-e”.1277 Nyilvánvaló, hogy Gönczi semmit nem tudhatott állítólagos áldozatuk magánéletéről, kizárt, hogy az ávósként bevitt férfival nőismerőseiről diskurált volna. Egy magyarázat kínálkozik csak arra, miért kezdett mégis kételkedni, hogy a tanú ismerte-e az áldozatot: ha szerinte nem volt áldozat, tehát nem lehetett menyasszonya. Gönczi jól látta, hogy Polgár vallomásai meglehetősen zavarosak saját személyét és Kollárhoz fűződő kapcsolatát illetően, de logikai hibát ejtett: ha nekik nem volt áldozatuk, annak tényleg nem lehetett menyasszonya, de Polgárnak lehetett vőlegénye, legalábbis udvarlója, aki eltűnt, vagy akiről ő ezt állította.

*

Kiss Réka és M. Kiss Sándor két olyan további nyomra bukkant, amelyek tovább növelik a kétséget, hogy valóban Kollár István holttestét exhumálták-e a Domonkos utcában. A boncolási jegyzőkönyv szerint ugyanis egy körülmetélt férfi hulláját találták meg, ami alapján okkal feltételezik, hogy az áldozat zsidónak született, márpedig kinyomozták, hogy Kollár „szülei katolikusok voltak a kiskunhalasi plébánia anyakönyve szerint”.1278 Noha teljességgel nem vethető el, hogy a körülmetélésre később, egészségi okokból került sor, ez mégis erősíti a kételyt, hogy valóban Kollár holttestét találták-e meg a Domonkos utcában. Ezt tovább növeli Bak Istvánné bírósági vallomása Kollár különös ismertetőjelé1277 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gönczi Ferenc, tárgy, jkv., 1957. március 14. 192.; Kiss-M. Kiss, 2007, 230.

1278 Kiss-M. Kiss, 2007, 249, 255.

317