Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)

3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István

tesség”.1231 Ezúttal is az lehetett. Felületesen emlékezett, hogy a ballon világos színű volt, így lett fehér, ami a boncolási irat szerint drapp volt. Emlékezett a kék színű zakóra és a „sötét” jelzőre, így lett sötétkék a sötét búzakék. (Hasonló hibát máskor is vétett: Bakné jegyzőkönyvének fejlécébe először azt írta, hogy Kollár István sógornője, amit utólag javított nagynénire.1232) A Domonkos utcai holttestet a jegyzőkönyvek szerint azonosítók tehát ugyanúgy előzetes eligazítás alapján tették meg vallomásukat, ahogy a tiszaeszlári perben történt: „Rátanította őket valaki.”1233 A különbség csak annyi, hogy míg 1882-ben az volt a tanúk feladata, hogy a holttestben ne ismerjenek rá Solymosi Eszterre, addig 1956-ben rá kellett ismerniük Kollár Istvánra.

Szerintem tehát Váriék nem is voltak a bonctani intézetben, az iratok nem ott, hanem a vizsgálati osztályon készültek. Az azonosításra múltbeli eseményként utaltak, azt szimulálva, hogy a jegyzőkönyv felvétele előtt voltak a Szvetenay utcában, ott azonosították Kollárt. De ha valóban lettek volna ott, akkor ott készült volna az irat, és nem kellett volna bevinni őket a Gyorskocsi utcába. Ezt indokolhatta volna, ha az ügy más vonatkozásairól is vallomást tesznek, vagyis a felismerési jegyzőkönyvön túl tanúkihallgatási is készül velük, ilyennek azonban semmi nyoma. Valószerűtlen is, hogy a rendelkezésére álló egy hónap utolsó napjaiban, amikor a nyomozás még távol volt a befejezéstől, Szentgáli egyik nap Baknéval, másnap pedig Váriékkal lett volna a bonctani intézetben, hogy utána bevigye őket az irodájába, elkészíteni velük a jegyzőkönyvet. A felismerési kísérletekkel tehát nemcsak az a baj, amire M. Kissék felhívták a figyelmet, hogy a tanúk nem látták a tetemet, és csak a ruhája, valamint egy fénykép alapján azonosították, hanem az is, hogy a ruhákat csak egyetlen azonosító tanú látta — ha egyáltalán látta. Mindezek alapján nem látom bizonyítottnak, hogy a Domonkos utcai templomkertben valóban Kollár István tetemét találták meg.

Fennmaradt Kollár ruházatáról még egy leírás: Polgár Erzsébet november 20-i feljelentésében.1234 Az két nappal Kollár eltűnése után keletkezett, tehát viszonylag pontosnak kell tekinteni. Ez sokkal inkább egyezik a holttesten talált öltözékkel, mint a rokonoké. Utolsó találkozásukkor ugyanis Polgár szerint Kollár fehér inget viselt sötétkék nyakkendővel, és „világos, kopott, krémszínű ballonkabát” volt

1231 Kiss-M. Kiss, 2007, 167.; ÁBTL, 2.8.1. 5380. Szentgáli István..., Szentgáli István minősítési lapja, 1955. november 21.

1232 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 461. d. Bak Istvánná f. jkv., 1956. december 19.; Kiss-M. Kiss, 2007, 257.

1233 Eötvös, 1904, II. 190.

1234 Kiss-M. Kiss, 2007, 217.

303