Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István
rajta. Két ruhadarabra tehát úgy látszik, pontosan emlékezett (a fehér ingre és a sötétkék nyakkendőre), de a ballonkabát színe is lényegében megegyezik azzal, ami a boncolási jegyzőkönyvben szerepel (világos krémszínű, illetve drapp). Polgár azonban sötétkéknek mondta a boncolási jegyzőkönyv szerint sötét búzakék öltönyt, ami már jelentős eltérés, és úgy emlékezett, hogy nem szürke, hanem barna kalapja volt. Kérdés, hogy ez a leírás alkalmas-e az eddig ismertetett és a továbbiakban ismertetendő bizonyítékokkal szemben annak igazolására, hogy december 12-én Kollár István holttestét hántolták ki a Domonkos utcában. Erre az egész periratban ez a legsúlyosabb bizonyíték. Gyanússá teszi azonban Polgár tanúságát az, amire M. Kissék is felhívták a figyelmet: sem a holttestet, de még annak ruházatát sem mutatták meg neki.1235 (Lásd a feljegyzést a túloldai dokumentumon.) Nem tették ezt annak ellenére, hogy miközben nincs adat arra, hogy Bakné vagy Váriék november 18-án találkoztak volna vele, vallomása szerint ő igen. Pedig nem volt elérhetetlen a rendőrség számára. Bakné december 19-én, a Vári házaspár 20-án, Polgár pedig 23-án tett tanúvallomást. (Utóbbi dátum valószínűleg nem pontos, ugyanis december 23. abban az évben vasárnapra esett.) Jegyzőkönyvében azonban utalás sincs arra, hogy a holttestet vagy annak ruháját látta volna. Ahogy a tiszaeszlári perben sem hívták el a Tiszából kifogott holttest halottszemléjére a boltost, aki kevéssel eltűnése előtt találkozott Solymosi Eszterrel.1236 A tetem mellett talált tárgyak pedig további kérdéseket vetnek fel. Érthetetlen, hogy a tettesek áldozatuk mellé temették annak kalapját és táskáját. A vallomások szerint Kollárt többször megütötték, valószínűtlen tehát, hogy kalapja a fején maradt, ha az épületbe vagy a szobába érkeztekor nem vette le. Ha a verés után még a fején maradt, biztosan leesett, amikor ő maga a földre esett vagy csúszott, ahol Gönczi állítólag rálépett a nyakára. (Gyöngyösi vallomása szerint amikor altatás közben kezdett lecsúszni a székről, lefektették a földre.1237) Később átcipelték a vécébe. Mindezt igaznak tartva, az állítólagos gyilkosok közül valakinek mindig ügyelnie kellett a kalapra, azt magával vitte a pokrócba tekert hulla mellett. Hasonlóan érthetetlen, hogy a holttest mellé elásták az aktatáskáját is. Sem a táskában, sem a ruhákban nem maradt olyan tárgy, amely alapján azonosítani lehetett volna, igazolványait és a nála talált képet állítólag elégették.1238 Érthetetlen tehát, hogy olyan dolgokat, amelyek segíthetik az azonosítást, következésképpen 1235 Kiss-M. Kiss, 2007, 232, 262. 1236 Eötvös, 1904,1. 268-269. 1237 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Gyöngyösi Miklós tárgy, jkv., 1957. február 20. 30. 1238 BFL, XXV.4.a. 164/1957. Tóth Ilona..., 462. d. Tóth Ilona tárgy, jkv., 1957. február 18. 12. 304
