Szakolczai Attila: Gyilkosság különös kegyetlenséggel. A Tóth Ilona és társai per komplex vizsgálata - Disszertációk Budapest Főváros Levéltárából 3. (Budapest, 2016)
3. Gyilkosság különös kegyetlenséggel (Tóth Ilona és társai tragédiája) - 3.5. Az állítólagos áldozat, egy kihantolt tetem és Kollár István
intézetben, ott azonosította az áldozatot, de hogy mi alapján, az hiányzik a szövegből. Kollárt eszerint a ruhái alapján azonosították, vagyis, mint azt M. Kissék megállapították: rokonai nem látták a kihantolt, az eljárásban Kollár holttestének tekintett tetemet.1222 A holttesten talált ruha azonossága alapján a tiszaeszlári perben sem tekintette ténynek a bíróság, hogy a tiszadadai csonkafuzesben Solymosi Eszter holttestét találták meg a máramarosi tutajosok.1223 Bakné és Váriné nemcsak a ruháról tettek vallomást, hanem fényképen felismerték Kollárt. Azt azonban nem rögzítették, hogy milyen képet mutattak nekik: a kihantolt tetem fotóját, amely a rendőrök szerint sem hasonlitott egy Kollárról rendelkezésre álló másik fényképre, vagy azt, amely fennmaradt a bírósági iratok között, amely a Vári házaspár mellett, egyenruhában ábrázolja. M. Kissék szerint a kihantolásról készült képet, de állításukat nem bizonyítják.1224 Szerintem pedig azt, amely a Vári házaspárral együtt ábrázolja Kollárt, ugyanis a fénykép alapján történő azonosítás után szerepel mindkét jegyzőkönyvben az, amit Kollár állam- védelmi szolgálatáról közöltek, noha annak nem volt szerepe az azonosításban. A két közlést valaminek elő kellett hívnia, ez pedig értelemszerűen az egyenruhás kép lehetett. Eszerint azonosítás címén mutattak nekik egy képet - amelyet nem a holttestnél találtak, és amely nem szerepel a bírósági iratok között fennmaradt egyik bűnjeljegyzékben sem a tanúk kijelentették, hogy az Kollárt ábrázolja, ezt pedig úgy tekintették, mint a holttest azonosítását. A képet hasonlóan illogiku- san használták a felismertetéshez, mint más fotókat más cselekmények bizonyításához, aminek Eörsi számos példáját adja Ellenfehérkönyv című füzetében.1225 Az agnoszkálás azonban nemcsak azért nem tekinthető bizonyítottnak, mert a tetemet nem mutatták meg az azonosító tanúknak. M. Kissék is átsiklottak a fölött, hogy a rokonoktól Kolláréként leírt ruházat csak kis részben volt azonos a kihantolt holttesten találttal; tényként fogadták el, hogy a bonctani intézetben megmutatták nekik Kollár ruháit.1226 Tételezzük fel, hogy húga és nagynénje ismerte a nem velük lakó férfi ruháját, és arra helyesen emlékeztek, ami pedig nem szükségszerű. Az általuk adott leírásnak összesen három elemét igazolta a boncolási jegyzőkönyv: Váriné jól emlékezett arra, hogy bátyjának csak fehér inge volt, vagy hogy vasárnaponként (november 18. 1956-ban vasárnapra esett) fehér inget hordott, Bakné Kollár zöld színű sáljára, és mindketten arra, hogy szürke volt a 1222 Kiss-M. Kiss, 2007, 256,259. 1223 Kövér, 2011, 446^160. 1224 Kiss-M. Kiss, 2007, 66. 1225 Eörsi L., 2006c, különösen 10-12, 36-37. 1226 Kiss-M. Kiss, 2007, 66, 473. 301
